Tegnap végre leszedtem a fenyőfát, aztán este kitettük a kuka mellé, és komolyan majdnem elsírtam magam, hogy szegény fenyő megy a szeméttelepre, vagy ahová viszik, pedig milyen szép volt, és mennyire nem dobott le egyetlen tűlevelet sem. Jövő karácsonytól kezdve cserepes fenyőnk lesz, kész, mert nem bírom ezt a stresszt, hogy szegény fát ki kell dobni a végén. Tomi megjavította az előszobában a villanyt, így két év után végre ott is tud világos lenni, még ha kint sötét van is, fenomenális. Ráadásul felszerelt egy mozgásérzékelőt, így nem kell végigbotladozni az előszobán, hogy a túlsó végén lévő kapcsoló segítségével fényt varázsoljunk az éjszakába, hanem csak meg kell közelíteni a szoba küszöbét egy méterre, és már világos is van. Ráadásul be van állítva külön, hogy mekkora külső fényerőnél kezdjen működni, úgyhogy most például ugrálhatok alatta, amennyit akarok, nem kapcsolódik fel. Ez annyira jó, de annyira :) Este elkezdtem a Pán Pétert. Igaz, nincs még két éve, hogy elolvastam, d