Önsegítés
Most az a szakasz van, amikor mindenen sírok. De tényleg mindenen. Nagyjából bármin, ami eszembe jut, e-maileken, azok hiányán, zenéken, mások boldogságán, mások bánatán. Reménytelen. Nem tudom, mitől fog ez elmúlni, de remélem, gyorsan lesz változás, mert ez így nekem nem jó, nagyon nem. Annak érdekében, hogy azért ne bőgjek megállás nélkül, és főleg ne bőgjek a munkahelyemen, igyekszem jó dolgokra gondolni. Az egyik legjobb dolog az, hogy az öt fordításomból, ami a kiadónál van, három rövidesen megjelenik, legalábbis erre utal az, hogy már van adatlapjuk a Molyon.