LizaGazdija

idén szokatlanul hamar véget értek. Az angyalkám már a molyszülinapon, november 28-án kézbesítette Andinak az ajándékomat (nekem szerette volna, csak én végül nem mentem el, mert nem voltam túl jól, alig bírtam nyitva tartani a szemem, és aznap este volt a 10 éves osztálytalálkozó, amire össze akartam szedni magam), Andi pedig tegnap kézbesítette nekem. Nem kukucskáltam, de azért az ajándéktasakból csak kikukucskált egy minyonos PEZ, amin nagyon nevetek, és amitől nagyon izgatott lettem. Bontogatni majd csak a karácsonyfa alatt fogok, addig erős leszek, és nem túrok bele a csomagba. Én múlt pénteken postáztam az ajándékot a húzottamnak, és már most kedden oda is ért, a lány már ki is bontotta (ejnye-bejnye), és nagyon örült mindennek. Hurrá! Idén nem kell stresszelni sem azon, én kapok-e ajándékot még karácsony előtt, sem azon, a húzottam kap-e, viszont már hetekkel az ünnep előtt lehet örülni. Boldogság :)

Megvolt reggel az utolsó órám, és hát persze voltak hibák, meg persze bent volt az inspektor is, nyilván nem a másik csoportot választotta, és végig nagyon savanyú fejjel üldögélt (mint a három óra alatt). Aztán volt megbeszélés, ahol főleg szépeket mondtunk egymásnak - kaptunk ehhez űrlapot is, aminek az egyik felére színes filctollal kellett írni dolgokat, a másik felére meg lehetett rajzolni, ehhez kaptunk színes ceruzát meg zsírkrétát is. Amikor tegnap mondta az oktató, hogy ma meg holnap ez lesz, nehezen uralkodtam magamon, hogy ne röhögjem el magam, de az a helyzet, hogy tök jó ötlet. Sokkal kellemesebb úgy figyelni az órát, hogy közben rajzolgatok. Még nekem is, pedig én nem tudok rajzolni. Holnapra majd viszek színezőt. Választottam mindhárom társamnak egy-egy jellemző képet, mármint színezőt, és majd az órájukon kiszínezem. Azért egyszerű képeket kerestem, hogy ne mind a 45 perc színezéssel teljen majd, hanem figyeljek is. Holnap van az utolsó teljes napunk, pénteken később