LizaGazdija

7-én volt 3 éves. Hihetetlen, milyen gyorsan megy az idő. Nagyon várta már a szülinapját, sokat beszélgettünk róla, izgatott volt a torta és az ajándékok miatt is. Hajnalban, 4 körül sírva jött át, nekem meg félálomban az volt az első gondolatom, a szülinapján ne sírjon, úgyhogy mondtam neki: "Szia, te kis szülinapos." Ettől mindjárt abbamaradt a sírás, döbbenten nézett rám (gondolom, nem jutott még addig eszébe, hogy már "holnap" van). - Ma van a szülinapom? - Igen. - Ma csinálsz nekem tortát? - Igen. - Jó. :) Az ünnepi ebéd előtt ő már odaült a megterített asztalhoz, amíg mi még a tálalással szöszöltünk. Éppen elmentem mellette, adtam neki egy puszit, majd indultam tovább (alapvetően nem szeret puszilkodni, napi egyszer-kétszer van, hogy megszorongat és összepuszilgat), de utánam nyúlt: - Anya, én is adok neked puszit, mert szeretném, hogy legyen neked is... boldog... szülinap. Anya, boldog szülinapot! Nagyon édes volt, hogy szerette volna megosztani velem azt a s...

Ma kétéves Flóra. Teljesen hihetetlen, hogy ilyen hamar elhussant két év, pedig eddig is így telt az idő, csak eddig nem kaptam azon magam, hogy van egy (egyre hisztisebb) totyogóm. Nagy bulit csapunk, délben hárman ünneplünk, fél 5-kor nagynénik-nagybácsik is csatlakoznak. Tegnap már kipipáltam a főzés kipipálható részét, remélem, így tényleg kezelhetőek lesznek a teendők. Ma vagyok itthon utoljára, holnaptól megint munka. Kicsit félek. Jó, nagyon. A 12 fős csapatunkból ketten vannak még ott rajtam kívül, és a közvetlen főnökünk is lecserélődött. Attól félek, nehéz lesz visszaszokni, közben meg sejtem, hogy kb. két nap alatt menni fog, mert szeretek tanítani. Vagy egy hete azon szomorkodom, hogy ezek az utolsó napjaim itthon, kettesben Flórával, miközben ez illúzió, mert a gyerek október óta bölcsis, én meg 11-kor végezni fogok minden nap, kivéve, amikor helyettesítek, szóval pont annyit leszünk együtt, mint eddig: heti kétszer-háromszor fél 3-tól, a többi napon 3/4 12-től estig. Ak...

Ünnepel a Google És ünnepel a Moly :) Mára pont volt egy Dévény-torna időpontunk. Az elején Flóra megmutatta az új tudományát, miszerint kapaszkodva feláll, és egész sokáig álldogál is már, mire Móni, a gyógytornász a következőt mondta: "Akkor Flóra teljesített minden elvárást, úgyhogy én most elengedem. Ilyenkor szoktam átmenni prózába, elmondom, mire kell majd figyelni, amikor elindul, és amikor megkapja az első cipőjét. Ez az utolsó alkalom." Megható pillanat volt, szerintem mindhárman így éreztük. Flóra nem, ő csak szokásos módon cukiskodott, megsimogatta Mónit, sokat mosolygott rá, és odaadta neki a könyvét is, hogy nézegesse meg :) Majdnem 11 hónapig jártunk tornázni, többet nem megyünk. (Csak még egyszer, elbúcsúzni, mert így nem vittünk semmit, és én szeretnék.) Nagyon szuper szülinapi ajándék :) Egyébként a gyerek estére tökéletesítette a "lefele néző kutya"-pózt, amit reggel óta gyakorolt szorgosan. És mert stimmel a kor, és még a verset is...