LizaGazdija

És a tennivalóim pontosan egy tizedét sikerült elvégezni. Reggel az órámról negyed órát sikerült késni, miután negyed órán át nem jött 7-es busz, se semmilyen más busz, by the way. Nem idegesítettem fel ezen magamat, miután a hat fős csoportomból legfeljebb egy ember szokott időben érkezni. Leszálláskor kiderült, hogy ezzel az egy emberrel egy buszon jöttünk :D Ő nem vett észre, én meg nem értem utol, mivel legalább három fejjel magasabb nálam, ennek megfelelően hosszabb lábakon gyorsabban ballag, mint én, ráadásul neki rendes cipője van, nekem meg nyári papucsom, amiben minden évben legalább három napot szenvedek, és a mai volt idén a második. Viszont hosszú percekig azt hittem, hogy Superman él, és ő az. Ugyanis egy darabig előttem haladt kb. 20 lépéssel, majd hirtelen huss, eltűnt. Nagyon forgattam a fejem, hogy mégis mi nyelte el, majd hirtelen megláttam: kb. 200 méterrel előttem bement az irodába. Durva élmény volt, na. A maradék 200 méteren végig azon töprengtem, ezt hogyan csin...

És ez milyen? Nem akarom elhinni, hogy ebben az országban, netán ebben a világban ilyesmi tényleg előfordulhat. Lehet, hogy ezt álmodom, vagy ez a kandikamera, vagy kell lennie valami ésszerű magyarázatnak ezekre a dolgokra. 99 éves nénit megkötözni és összeverni… Nem, ezt el sem hiszem.

Ezt a cikket ajánlom elolvasásra mindenkinek. Ilyet kitalálni sem lehetne, ilyen a mesében sincs. Tényleg az élet írja a legdurvább történeteket. A cikk alatti kommenteken visítva röhögtem, már nem a cigányozósokon, mert valahogy az nekem továbbra sem vicces, de a többi nagyon vicces. Kedvencem a Hófehérke és a hét szarvas valamint a szarvashiba. Hihetetlen emberek vannak, na. A sztori maga mondjuk kicsit sem vicces, miután nyomorult állatok akár el is pusztulhatnak, és ha túl is élik, akkor is milyen élmény már ez nekik. 7 szarvast berakni egy kocsiba, atyaég. Ez milyen beteg embernek jut eszébe? Azért remélem, hogy a sofőr meg az utas, akinek nem is tűnt fel, hogy kva sok szarvas utazik vele egy kocsiban, nagyon sokat fog ezért ülni. Legalább az állatok értékét, ami kb. 1 millió forint, nyugodtan leülhetnék. Kész, nem találok szavakat.

Tudja valaki, hogyan lehetne exportálni a blogot egy másik szolgáltatóhoz? Statisztika nincs, és nem is lesz ezen túl, a kellemetlenségért elnézést kérnek. Mielőtt még letörlik az egész blogot is, szeretnék elköltözni valahová.

... hogy nem sétálok sötétben egyedül a körúton. Lizával sem. Erre megint. Valamelyik nap muszáj volt, és nem ért semmi kellemetlen élmény. Ezen felbuzdulva másnap is lementem Lizával 11-kor, és akkor sem volt semmi. Ettől olyan bátor lettem, hogy harmadszor is kimerészkedtünk sötétben. Ekkor találkoztunk először Basználak bácsival, de ezzel még nem volt bajom, jót nevettem rajta, hogy milyen kulturálatlan emberek vannak. Utána következő este Tomival együtt mentünk le későn, és akkor is elsétált mellettünk a bácsi, jól meg is nézett. Ebből arra következtettem, hogy ideszokott, mostantól itt fogja húzni maga után a gurulós szatyrát minden este, tehát többet nem megyünk le egyedül. Ma viszont 7-kor még nagyon meleg volt, Liza pedig nagyon melegben őrjítő tempóban halad, gyök kettővel, ami azt jelenti, hogy minden egyes tyúklépésem után várok vagy fél percet, mire utolér. Így aztán 10-kor indultunk el, és másik útvonalat választottam, nehogy megint összefussunk a bácsival. (Mintha bármi i...

Átvergődtem magam az említett fejezeten, és most már valóban izgalmas az 1984. Még 50 oldal, aztán kezdhetek valami mást :) Alapvetően azért számolom ennyire az oldalakat, mert már vagy három hete olvasom a könyvet, és kezd frusztrálni, hogy még mindig ugyanaz a történet megy, pedig közben meg tök jó, kivéve azt a könyves fejezetet. Azt hiszem, az 1984 után kisebb szünetet iktatok be, és nem szépirodalom jön, hanem végre normálisan végigolvasom a Nápoly útikönyvet, és összeállítjuk a programot.

A gyermekirodalom többféle művet jelent egyszerre: 1. Gyerekek írják. 2. Gyerekeknek írják. 3. A szülők és/vagy a tanárok gyerekeknek valónak tartják, ezért a gyerekek kezébe adják. 4. A gyerekek választják ki maguknak. A Tom Sawyerről több forrásban olvastam, hogy a 4. kategóriába tartozik: Mark Twain felnőtteknek írta, de a gyerekek kiválasztották maguknak. Jó birka módjára simán elhittem, még meséltem is többeknek, milyen érdekes. Erre most rákerestem a Koroknay-féle fordításra, aminek az író által írt előszavában a következőt olvashatjuk: “Noha könyvemet legfőképpen gyerekeknek szántam, remélem, a felnőttek sem teszik majd félre, hiszen szeretném bennük is gyengéden felidézni, milyenek voltak valamikor, hogyan éreztek, gondolkoztak és beszéltek, s olykor micsoda különös dolgokba keveredtek.” Ez ellentmondás,ezért megkerestem az eredeti előszót is, amiben ez a mondat így szól: “Although my book is intended mainly for the entertainment of boys and girls, I hope it will not be shun...

Klasszikusok könnyedén. Nagy írók műveit adják ki átdolgozva. Köztük van a Twist Olivér, a Tom Sawyer, a Kincses sziget. Nem értek egyet ezzel. Tény, hogy egyet sem olvastam, és elképzelhető, hogy megveszek egyet a sorozatból, végül is 820 forintot egyszer rászánhatok, és akkor, ha elolvasom, látom is majd, mit dolgoztak át rajta. Átdolgozva is 160 oldal, úgyhogy nem értem az egészet. Mindenesetre alapvetően nem értek egyet azzal, hogy dolgozzuk át a klasszikusokat... Nem kell azt a gyereket mindentől óvni, hadd ismerje már meg Tom Sawyer kalandjait úgy, ahogy Mark Twain megírta, illetve ahogy Koroknay István lefordította azokat! Nem szeretem én ezt a törekvést, hogy mindent egyszerűsítsünk, rövidítsünk és modernizáljunk :(

A Windows Live most már nagyon letisztult és steril, merthogy újítottak a kinézetén. Akkorát újítottak, hogy a statisztikám megtekintése már be sem fért a lehetőségek közé, viszont helyette emilből is közzétehetek bejegyzéseket, ha akarok. Elárulom, ezt nem tartom jó üzletnek, viszont morcos vagyok tőle.

Voltunk ma Tomival a szigetszentmiklósi eperföldön, és szedtünk öt kiló epret. Nagyon vicces volt, két bohóc az eperföldön, pontosabban egy bohóc meg a közönsége. Tomi sikeresen leégett másfél óra alatt, én meg barnultam legalább két árnyalatot, hihetetlenek vagyunk. Vittünk a teljes kosárnyi eperből anyuéknak, holnap viszünk Tomi anyukájának is, a többit megeszem, illetve csinálok majd egy részéből turmixot. Gnóm eper, én szedtem.

Végére kéne már érni az 1984-nek, hogy mintegy 3 hét után kezdhessek végre valami mást. Sajnos elakadtam. Olyan fejezetet fogtam, ami halál unalmas, éppen A Könyv fejezeteinek tárgyalása folyik. Már csak 14 oldal van ebből a részből, összesen meg 80 oldal, mégis megfeneklettem. Olvasás helyett azt tervezgetem, hogy melyik könyvemet fogom lekapni a polcról, ha ennek a végére érek. Eddig egyébként nagyon tetszett, bízom benne, hogy ezután is fog, csak ez az egy fejezet ilyen gyilkos számomra.

Megünnepeltük Éva néni (Tomi anyukája) szülinapját borsólevessel, rántott hússal, petrezselymes krumplival, uborkasalátával, tiramisuuval, viszont elfelejtettünk Manó pezsgőt bontani. Az ajándék egy monitor meg egy krimi volt (Baráth Katalin: A fekete zongora). Beszélgettünk, levegőztünk, Rozit is kitettük az erkélyre, aki ezen meglepődött ugyan, de szerintem tetszett neki a dolog. Meg kell várni, míg elmegy a nap a gangról, és akkor máskor is ki lehet tenni.   Blanka jött fél 4-re, tiramisuztunk egyet, kicsit pletykálkodtunk :), aztán kimentünk a Vörösmarty térre. Mintegy három óra alatt körbejártuk, persze vettünk könyveket, de azért sikerült 1500 Ft-ból megúsznom ezt a programot, ami nagy szó ott a sok szép könyv között. Megvettem Andrea Cheng Marika című könyvét, amit ez az "amerikai-magyar-kínai" írónő az édesanyjáról írt, aki az 1930-as és 1940-es években volt Magyarországon katolikus neveltetésű, de zsidó származású gyerek. Hát igen, több kulcsszó is van ebben, am...

napon vagyok túl. Reggel vásároltam, aztán kitakarítottam a konyhát meg a fürdőszobát, aztán leültem. Amikor eleget ültem, és már az ebéden is túlestem, elmentünk Lizával napozni a Dunához. Amikor hazaértem, megint elmentem vásárolni, mert rájöttem, hogy nincs itthon elég babapiskóta, és babapiskóta nélkül nehéz tiramisut gyártani. Aztán hazajöttem, és ismét leültem. Rövid üldögélés után kivonultam a konyhába az mp3-mal meg a helyes kis hangfalammal, és zenei kíséret mellett elkészítettem a tiramisut. Ezek után elmosogattam, tökéletes rendet raktam kint, majd bejöttem, és port töröltem a könyvespolcon. Még van egy könyvespolc, amin szintén megtehetném ugyanezt, de Tominak már negyed órája telefonálnia kellett volna, hogy öltözzek, mert megyünk venni húst, de nem hívott, én meg nem akarok már elkezdeni addig semmit, mert utálnám, ha egy polc felénél kéne abbahagyni a törölgetést. Így tehát most megint ülök, és gondolkodom, hogy esetleg kiteregethetnék. Reggelre maradt az előszoba felpor...

Ide sétáltunk el Lizával. Mindez régen, 70-130 éve még így nézett ki: (Elevátornak hívták, a képeket innen vettem: http://varoskepp.blog.hu/2009/02/02/gabonavaros_a_dunaparton_i_resz_az_elevator ) Odafelé az út kb. negyed óra volt. Kiültünk a napra, Liza lelegelte a közelben található összes füvet (na jó, nem, túlzok), kicsit üldögélt, aztán megitta a magunkkal hurcolt vízadagja felét, végül nézelődött egy keveset. Összesen háromnegyed órát ültünk a focipálya mellett egy padon, annak a játszótérnek a tőszomszédságában, aminek a hintája mintegy tizennyolc-húsz évvel ezelőtt kitépte két fogamat, amikor Tatával éppen ott időztünk. A játszóteret azóta lekerítették, nagyjából EU-konformmá tették, és ki is bővítették. Az én időmben csak a hinta volt ott, talán még egy homokozó, most meg van többféle mászóka is. Hazafelé már fél óra volt az az út, ami odafelé negyed óra, és hazafelé már nem azt mondták az emberek, amikor elhaladtak mellettünk, hogy milyen aranyos, hanem azt, hogy szeeegéé...

Problémáznak azon anyukák, hogy ők bagoly típusúak, tehát későn kelők, míg a gyerekük pacsirta típusú, tehát korán kelő (5-6 körül már felébred), és ezért nekik is korán kell kelni, még hétvégén is. Ezek a gyerekek többnyire már iskolások, vagy ha nem, akkor nagycsoportos óvodások. Nem értem, miért áldozza fel magát az anyuka. Nálunk anyu fiatalabb korában simán elaludt fél 11-ig vasárnap, én meg fent voltam kb. 9-kor, de sosem volt kérdés, hogy anyut hagyom aludni, és elfoglalom magam valami csendes tevékenységgel, amíg ki nem alussza magát és fel nem ébred. Nem értem. Attól, hogy egy 4-6 éves gyerek korán kel, a szülőnek miért is kell ugyanígy tennie?

Tegnap vettem két Terry Pratchettet eredetiben, darabját 600 Ft-ért. Ha újonnan venném, 1700 és 2700 Ft között lenne az ára egy kötetnek. Ez így sokkal barátságosabb. Persze még nem látom, milyen állapotban van, az antikvárium szerint jó állapotú. Meglátjuk, és addig is örülök a szerencsémnek, hogy így rájuk bukkantam.

Az már biztos, hogy reggel az antikváriumban indítok, aztán az Europarkból szerzek kaját a halaknak meg Lizának. Az még képlékeny, hogy utána pontosan hogyan alakul a napom. Takarítani kell, ez egészen biztos. Három órát szánok rá, abban portörléssel-felmosással mindennek benne lenni. Ha a takarítás megvan, szeretnék kimenni Lizával a Duna-partra, mert Liza mostanában igényli a hosszú sétákat, most este is kb. fél órát bandukoltunk a körúton, valamint hiányzik neki a fű, amit lehetne rágcsálni. A Duna-part nincs éppen közel az ő időskori léptékével mérve, de úgy gondolom, hogy ha a kisétálás után nem közvetlenül jön a visszasétálás, hanem elüldögélünk fél órát a parton, akkor bírni fogja. Na meg akkor, ha viszek neki vizet meg egy tálkát, amiből megihatja. Ha valaki hajlandóságot érez a csatlakozásra, feltétlenül jelezze itt, e-mailben, msn-en, telefonon, vagy ahogyan eszébe jut. Ezt a programot délután 4-5 közé tervezem, mert akkor mindennel együtt még ebédelni is lenne időm az Europa...

- Szuper csinos vagy. Basználak. Viszont legalább nagyon-nagyon vicces :)

Harisnyát venni 600 Ft-ért azért jó, mert pont addig tart, mint 99 Ft-os vagy 1600 Ft-os társai: egyszer lehet felvenni, és akkor elszakad. Utálom a harisnyát. Ha másért nem is, ezért várom már a kicsit (!) jobb időt. Végre lehessen harisnya nélkül halásznadrágban/szoknyában flangálni.

A Médium első adagját nem tudtam megnézni. Kikapcsoltam a tévét, amikor rájöttem, ez melyik rész, aztán kettőkor visszakapcsoltam, mert akkor már egy abszolút vértelen rész következett. A reklám alatt aludtam egyet. Pontosan öt percet. Olyan hatása volt, mint egy fél éjszaka alvásnak. Aztán vége lett a filmnek, és 14:50-től aludtam 15:00-ig. Ettől elálmosodtam. Gondoltam, ha 15:10-kor kelek inkább, még simán odaérek a 16:00-kor kezdődő órámra. 15:04-kor nyitottam ki a szemem a 15:00-s ébredés után, és nagyon meglepett, hogy csak négy percet aludtam: egy komplett történetet végigálmodtam ennyi idő alatt, bár egyetlen részletre sem emlékszem már. Azt hiszem, be kellene iktatni a délutáni egy-másfél óra alvást. Ártani nem ártana.