Bumerángsapi
Van egy rózsaszín, kutyás, tavaszi-őszi sapink, amit Flóra kapott két éve. Nagyon szerette hordani, amíg jó volt rá. Két éve ősszel kiesett a táskámból, amit másnap vettem észre. Flóra nagyon szomorú volt, én meg gondoltam, végigjárom az előző napi útvonalunkat, hátha meglesz még. Meg is lett, valaki felakasztotta a játszótér kerítésére. Nagy volt az öröm meg a meglepetés, hogy egy nap elteltével még ott volt, ahol elhagytuk. Kimostam magas hőfokon, és lehetett is használni tovább. Idén tavasszal már Viola hordta, neki is nagyon tetszik, hogy tiszta "vauvau" az egész. Egy hideg, júniusi szombaton azt vettem észre, hogy eltűnt. Pénteken Tomi vitte programozni a hölgyeket, és, mivel metróztak is, gondoltam, felesleges keresni a sapit. Elindultunk kirándulni délután, és a házunk melletti mélygarázs behajtóján mindjárt belebotlottunk. Ezúttal a földön töltötte a majdnem egy egész napot, átmehetett rajta több tucat kocsi, és még eső is esett, szóval rémes állapotban volt szegény.