Liza meg a lába - továbbra is
Nincs jó napom. Este elvittük orvoshoz Lizát, aki ahelyett, hogy azt mondta volna, érzéstelenítés-felvágás-gennykiszedés, azt mondta, rák és amputáció. Ettől eléggé padlót fogtam. Liza kapott szurit, krémet meg gyógyszert, az utóbbi kettőt péntekig kell szorgosan használni. Pénteken vissza kell vele menni, és ha a lábujja nem lesz kisebb addigra, akkor vért vesznek tőle, és hétfőn leveszik a lábujját. Ráadásul, ha jól értettem, nem is csak azt az egyet, hanem kettőt-hármat is. Altatásban. El vagyok keseredve. Nem akarok altatást, nem akarom, hogy levágják a lábujjait, nem akarom, hogy már megint a rákkal legyen baja. Ezt az egészet nem akarom. Azt akarom, hogy az egy gyulladás legyen, ami péntekre lemegy róla, és hagyják őt békén. A rák meg az orvosok is. Péntekig azt fogom programozni, hogy menjen le a duzzanat, remélem, bejön. Ha nem, akkor jön az új program. Lizát egyelőre annyiban érinti a történet, hogy bekentem a lábát az új krémmel, és most Tomi egyik zoknijában nyomul, amit szi