LizaGazdija

És beleírom az eredeti regény utolsó mondatát, és habozás nélkül elbőgöm magam a felénél. Hogyan fogom én ezt felolvasni nagy nyilvánosság előtt?

Nem írom ki a nevüket, mert kivételesen nem szeretném, ha a kifejezésre rákeresve valaki a blogra tévedne. De mivel szeretném, ha ti látnátok őket, rébuszokban elmesélem, kikről van szó: az általános iskolám színjátszó csoportjáról, és az általános iskolám egy bizonyos Vilmos vértanúról kapta a nevét (1849-ben gondolkodjatok), honlapja címe az illető vezetékneve + suli, végül pont és hu. A bal oldali menüben fölülről a kilencedik pont az említett csoport. A vezetőjük 15 éve alapította, amikor az akkori osztálya, köztük Orsi, elsős volt. Rengeteg darabot színpadra vittek, számtalan díjat nyertek, külföldre is hívták őket fellépni, és most már a negyedik generáció tevékenykedik ugyanazon keretek között. Minden évben van vizsgaelőadásuk, az idei az évforduló miatt volt különleges. Tegnap került rá sor. Jó volt újra látni a sok általános iskolás ismerőst, és most elsősorban a tanárokra gondolok. Annak külön örülök, hogy a tanító nénim előttem ült, ezért sokat beszélgettünk, és pont olyan m

Szeretném megosztani veletek a fordítói hétvége legviccesebb momentumát. Ez a Shakepeare-szonett közismert változata, Szabó Lőrinc fordítása, innen vettem: "Az vagy nekem, mint testnek a kenyér S tavaszi zápor fűszere a földnek, Lelkem miattad örök harcban él, Mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg, Csupa fény és boldogság büszke elmém, Majd fél: az idő ellop, eltemet, Csak az enyém légy, néha azt szeretném, Majd, hogy a világ lássa kincsemet, Arcod varázsa csordultig betölt, S egy pillantásodért is sorvadok, Nincs más, nem is akarok más gyönyört, Csak amit tőled kaptam, s még kapok. Koldus-szegény királyi gazdagon, Részeg vagyok és mindig szomjazom." Ez meg ugyanaz a szonett kicsit máshogy, Várady Szabolcs átköltésében, egy handoutról vettem: "Te! Úgy kellesz, mint hasnak a kaja, földnek az eső, olyan tavaszi; gerjedek rád, mint lóvéra a... hogy hívják, az a harpagon-faszi. Élvezlek tökre most, büszkén - de pikkpakk, máris parázok, hogy holnap mi van; most úgy vagyok,