Álmomban anyuékkal laktam, de egy másik házban. Óriási volt, háromszintes, hatalmas terekkel, és volt egy macskánk. Aztán anyu meghalt, és volt egy édestestvérem, és mindketten választani akartunk anyu dolgai közül emlékbe, és én a porcelánfejű babát tettem el (egyébként sokáig ott ült anyu polcán a valóságban, csak egyszer eltört, de itt ép volt), és a nővérem/húgom erre berágott, és mondta, hogy az egy nagyon ronda baba, én meg úgy éreztem, csak azért dühös, mert ő is azt akarta volna eltenni, és amikor a kezembe vettem a babát, nagyon sírtam. Aztán egyszer kigyulladt a ház, és nagyon gyorsan össze kellett kapkodni a holminkat, és anyu is ott volt, ami fura, mert a porcelánfejű baba még mindig a táskámban figyelt. Nagyon gyorsan próbáltam eldönteni, mi kell és mi nem, viszonylag hamar ment is, csak akkor sírtam el magam, amikor belegondoltam, hogy porig fog égni a sok gyönyörű könyvem, és akkor felmarkoltam azokat, amik a "mostanában olvasós" polcomon vannak, plusz a Múmino