LizaGazdija

Szóval ezt a bodyt, nadrágot és zoknit választotta Flóra Violának. Gyerekarcot mutatni továbbra sem lehet a Tomival kötött megállapodásunk alapján, azért fényképeztem ilyen furán. A két párnát és a takarót, aminek a hátoldala látszik, anyu varrta, a mackót Flóra választotta.  Ez pedig a takaró "színe". Szerintem csodaszépek, és nagyon jó Violának (meg nekem is), hogy ilyen szerető családja van, akik ennyire várták már :)

Augusztus 16-án, hétfőn megérkezett Viola :) Ügyesen hallgatott a 3 kg, 50 cm mantrámra: 3180 g és 50 cm volt születésekor. A gyerekszoba teljes elkészültét és a brutál náthám + hurutos köhögésem elmúlását nem kívánta megvárni, de egy szavam sem lehet, 38+1-re jött, pontosan 6 héttel később, mint Flóra. Durva belegondolni, hogy az egyikkel 38+5-nél, a másikkal 38+4-nél jöttünk haza, aztán mekkora a különbség az első időszak és a kórházi élmények között. Kemény volt orron át alig levegőt kapva, a végére teljesen bedugult orral, köhögve vajúdni és szülni, és volt eposzi jelzőm a szülészeti osztályon: ahányszor bejött egy új ápolónő, mindig ránézett a kartonomra, majd azt mondta, "Frau H., á, a megfázott anyuka!" :D  Vajúdás közben mondtam Tominak, most van időm gondolkodni, és rájöttem, hogy a nők tök hülyék, különösen azok, akiknek több gyerekük is van, mert mégis ki tesz ilyet magával önszántából. Az rengeteget segített, hogy ő ott volt, nem tudom, mi lett volna, ha nem jöhet...

Tegnap eldöcögtünk vásárolni Flórával. (Döcögtünk, mert én rendesen mozogni már rég nem tudok.) Először a ruhaboltba mentünk, neki néztünk ezt-azt, aztán mondtam, lessük meg a babaholmikat is, hátha van aranyos kapucnis törölköző. Volt, nem is egy, de a kapucnira úgy applikálták fel a cuki rátéteket, hogy magát a kapucnit nem lehet a baba fejének megtörlésére használni, szóval felejtős. Miközben én ezeket nézegettem, Flóra külön utakon járt, és egyszer csak megszólalt, kezében egy szett nyári ruhácskával: - Anya, ez mi ez? - Kicsi babáknak való nyári ruha, nagyon aranyos. - Akkor vegyünk ilyet a kistestvéremnek! Kész, elolvadtam :) Megbeszéltük, hogy most még nem veszünk neki ruhát, mert nem tudjuk, milyen méret lesz rá jó*, meg aztán mire megérkezik, valószínűleg nem lesznek már ekkora melegek, és akkor nem tudja hordani ezeket a ruhácskákat. De megígértem neki, hogy ha már itt lesz a kistestvér, akkor az apjával elmennek egy ruhaboltba, és ő választhat valamit a babának. Ezek után át...

Nagyon izgatottan vártam, vajon megszerezzük-e az ötödik pecsétet, eljutunk-e az ötödik kötelező kiskönyvesre is. Flórával csak három jött össze, ezért izgultam, hogy most hogyan alakul. És ezért bosszantott különösen, amikor két hete lemondta az orvosom az időpontomat - nekünk már az is eredmény volt, hogy a 35. hét végéig kitartottunk. Miután végigtelefonáltam a lemondás után rengeteg orvost és a kórházat is, és csak a legelső, helyettesként megjelölt (de erről egyáltalán nem tájékoztatott) doki adott időpontot, csak elérkezett ez a nap is, és elmehettem hozzá. Sokkal szimpatikusabb, mint a mostani dokim, és mindent rendben talált. Nagyon örülök ennek, megnyugodtam. Már nagyon kíváncsiak vagyunk a babára, és vasárnaptól már bármikor meg is jöhet. Azért én azt mantrázom neki, hogy 3 kg és 50 cm legyen meg, valamint megígértem, hogy akkor sem fogok rinyálni, ha betöltjük a 40. hetet, és majd csak plusz pár nap után nyúlok különböző praktikákhoz, amelyek a népi megfigyelések alapján seg...

Ma beléptünk a 9. hónapba, és már csak egy hétig számítana koraszülöttnek a baba. Ma pont négy héttel tart már tovább a második terhesség, mint 2018-ban az első. Elkezdtük Tomival a Szent János Kórház online szülésfelkészítőjét - Flórával annak idején jelentkeztünk az itteni kórházéra, ami akkor még élőben volt, de hetekkel a kezdete előtt már megvolt Flóra, és az egyik sokkot attól kaptam a szülőszobán, hogy nem jutottunk el a tanfolyamra, és nem tudok semmilyen légzéstechnikát. (Valószínűleg nem működik teljesen a logikus/reális gondolkodás abban a helyzetben, nálam legalábbis teljesen megszűnt. Tomi azóta is emlegeti, hogy képes voltam azt mondani, még ki sincs festve a gyerekszoba. Nem ez volt a legnagyobb gond a koraszülés kapcsán, no.) Szóval szuper ez a felkészítő, eddig csak a szülésindítás mikéntjének részletezésétől sápadtam el, de fognak beszélni egy órát a császárról is, gondolom, az is hasonló hatással lesz rám. 

Ez a kérdés merült fel az itteni magyar anyukás csoportban. Először azt hittem, be fogom írni, hogy 30 euróért, de aztán elolvastam a hozzászólásokat. Egy-két ember használtan 120-150 euróért, rengetegen 450-600 között, de akkor dőlt el, hogy csendben maradok, amikor valaki beírta, hogy 1300-ért. Oké, én már az elején is tudtam, hogy lift hiányában nem fogok kijutni a lakásból babakocsival, és azt is, hogy hordozni szeretnék, mert úgy szabad a kezem. Idén talán még nem is volt a babakocsiban, de február elseje óta tuti, hogy nem. Amúgy pár napja megtudtam, hogy a gyerekek nagyon szenvednek "ezekben a szarokban," hordozni gyerekkínzás, tönkremegy a gerincük, és a babának a babakocsiban van a helye. Flóra mindenesetre örömében sikkantgat, és fülig ér a szája, ha meglátja a hordozót, nagyon talán nem szenved benne.

Kedden elmentünk egy magyar nő baba-mama jógájára. Mindhárman, mert a leírásban szerepel, hogy kísérő is jöhet, aki lehet az apuka is, plusz külön rákérdeztem, és az volt a válasz, hogy persze, jöjjön. Már múlt szerdán is voltunk, akkor egy másik helyen, és bár jó volt, jobban örültem volna, ha bevonjuk a babákat, nem csak fekszenek ott. A magyar nőnél ez megtörtént: az egész egy jó kis babamasszázzsal, énekléssel, mondókázással kezdődött, és később is bevontuk a kicsiket egy-egy gyakorlatba, de azért nem húztuk-vontuk őket egész órán, bőven volt idő pihengetni/nézelődni/aludni is. És jólesett egy kis anyukatársaság is. Úgy feldobódtam, hogy még, szeretnék ide rendszeresen járni, minden héten. Flórának most már van igénye délutáni alvásra, csak még nem tud egyedül elaludni, segíteni kell neki: vagy ringatni, vagy szoptatni, akkor elalszik. Mire hazaértünk a jógáról, mindannyian jól elálmosodtunk, úgyhogy kihúztuk az ágyunkat, és hármasban rendeztünk nagy délutáni alvást. Ez benne van...

A 30. héten, december közepén voltunk fotósnál, miután nagy nehezen rávettem Tomit egy pocakfotózásra. Nem szeret fényképezni és fényképezkedni, nem nagyon értette, mi a funkciója egy ilyen fotózásnak. Végül elfogadta, hogy csak annyi, hogy szeretném. (Jófej férjem van, de ezt már mondtam.) Mostanra lettek meg a képek, a késés csak miattunk van, mert az események örvényében kisebb gondunk is nagyobb volt annál, hogy ki kell válogatni a képeket. De most már idáig is eljutottunk, és gondoltam, bár már tök rég volt a terhesség, azért mutatok egy-két fotót, mert tök jók lettek. Amúgy szinte minden héten fotóztunk itthon is (azt szívesen csinálta, mert jó volt pár hetente végigpörgetni, hogyan nő a pocak), egyszer majd csinálok abból is egy montázst.

Annyira jó! A kórház közelében lévő lakás sem volt rossz, nagyon kedvesek voltak a háziak, de azért mégis fura belecsöppenni valaki családi életébe. Elmondták, hogy mindent használhatok, de hát csak nem állok neki főzni, amikor mindenki otthon van, mert olyan kellemetlen, ha a háziak is pont főznének. Szóval nagyon jó itthon, ahol tényleg otthon érzem magam. A hazatérés örömére főztem is némi borsólevest meg bolognai spagettit, kicsit pakolásztam, és kiválogattam, miket kell vennünk, mire hazajön Flóra. Tomi meg is döbbent, hogy teljesen berendezett szobával szeretném várni, mert ő alapvetően úgy volt vele, hogy kifest (ez megvan), aztán legyen meg az ágya és a pelenkázója minden tartozékkal, a többit meg majd apránként beszerezzük. Ez praktikus lenne, én viszont nőből vagyok, ezért mindent egyszerre szeretnék. Lesz benne meló, ez már biztos. De remélem, végzünk, mire elhozhatjuk a leányzót. Ő egyébként nagyon ügyes, minden nap valami szuper hírrel fogadnak az ápolónők. Ő is igyekszik ...

Visszanéztem a blogon az elmúlt pár évet, mik történtek azon a napon, ami Flóra születésnapja lett. 2017-ben nagyüzemben fordítottam párhuzamosan két könyvet, nagyon a vége felé jártam, ennek örültem, valamint megnéztem egy részt a Szívek szállodájából. 2016-ról nincs infó, de 2015-ben Máltán éltem, és kettlebell edzésen voltam, és az a poén, hogy pont arra az edzésre konkrétan emlékszem is, mert az első edzésem volt az egyik edzővel, és tökre kikészültem, aminek nagyon örültem (én ilyen mazochista módon szoktam edzeni), és este Sophie barátnőmmel mentünk a Gochi nevű sushi étterembe (ami most zárt be :( ) vacsorázni, majd megnéztük a moziban az Exodust, szóval ez egy olyan nap, amire tök részletesen emlékszem, és nem csak a blogposzt miatt, és szinte tuti, hogy aznap nem gondoltam arra, esetleg ez lesz-e a gyerekem születésének napja. 2013-ban még élt Marci kutya, de már nem velem, és január 7-én sétálni vittem, és nagyon örült nekem. Ezt is jó volt felidézni, mert bár Marci sos...

Tinikoromtól kezdve időről időre eszembe jutott, mi van, ha pont az a nap, amit akkor élek, lesz majd a gyerekem születésnapja. Fogok-e emlékezni rá, hogy azon a napon, csak évekkel korábban, ezen gondolkodtam? És arra, hogy aznap mik történtek velem? És egyébként is milyen furcsa, hogy élem ezt a teljesen átlagos napot, és egyszer majd az év egyik legfontosabbja lesz, piros betűs ünnep. Nem emlékszem, évekkel korábban gondolkodtam-e pont ezen a napon ezeken a kérdéseken, és így hirtelen nem rémlik semmilyen különleges esemény erről a napról korábbi évekből. De most már tudom, hogy ez lett a kislányunk születésnapja. Itt van, megérkezett, nagyon büszkék vagyunk rá. Még erősödnie kell egy kicsit, de reméljük, ez lehetőség szerint gyorsan sikerül neki.