LizaGazdija

Ma volt az első olyan alkalom a salsán, amikor tényleg öröm volt ott lenni. Máskor is éreztem már jól magam, de most ez valami egészen más volt. Egyrészt összeszokott a csapat, alakul a közösség, szinte mindenkinek örülök. Másrészt most már tök látványos dolgokat tudunk, van már egy csomó forgás meg mindenféle virtuózkodás, úgyhogy most már egészen úgy néz ki az óra, mintha egy csomó táncolni tudó ember táncolna (pedig azért erről még nincs szó), és tök sok boldogsághormont szabadít fel bennem, hogy milyen jól nézünk ki, meg hogy már majdnem minden fiú tudja a lépéseket meg tud vezetni meg ilyenek. Jó volt. Erre is szoktunk táncolni, ez a Cha chiki.

már reggel 8-kor megvolt. Lehet, hogy korai ezt kijelenteni, de én úgy érzem, ezt ma már nem lehet überelni. Az énkép és a valóság időnként súlyos eltéréseket mutathat, és nem biztos, hogy ez a valóság hibája.

Lefekvés előtt két perccel jó erősen bevágni a fejemet a bojler sarkába - az azért elég kemény. Egy szerencse van: a fejem is elég kemény, úgyhogy nagyobb kár nem esett benne. Csak annyi, hogy már eleve fejfájással kezdem a következő napot :D