Csokonai Lili: Tizenhét hattyúk

Kísérlet arra, milyen lenne, ha a nyelv nem változna folyamatosan, hanem megkövesedett volna egy néhány száz évvel ezelőtti állapotban. Ezen az archaikus nyelven meséli el Csokonai Lili, a csepeli munkáslány élete első húsz évét, ami olyan eseménydús és tragédiákkal teli, mint másnak az egész élete. A könyv 161 oldalon meséli el Lili szenvedéseit, Majsai-Nyilas Tünde a színpadon két órában, szünet nélkül. Megerőltető feladat lehet, ez abból is látszik, hogy az előadás végén, a meghajlásnál még ott ült a feszültség a színésznő arcán. Nagyon profi, ez mindenképpen bizonyítást nyert, de sajnos az ő játéka sem tudott minden homályos foltot eltüntetni. Merthogy nem értettem mindent már a könyv olvasásakor sem. Akkor most kitől van Lili gyereke? Akkor most kinek a másik nője a másik nő? Akkor most mi a vége? Ilyen kérdéseim maradtak, és ebből kettőnek a megválaszolásához apu segítsége kellett (vele meg anyuval voltunk színházban, és apu már olvasta a könyvet), a harmadikat meg elfelejtettem megkérdezni tőle. Ami nem tetszett a darabban, az a naturalizmus. Sosem fogom megérteni, miért művészet a színpadon meztelenkedni, és nem értek egyet azzal, hogy erre szükség van. Valaki egyszer megmagyarázhatná nekem, ennek mi az értelme.

Az előadáson megjelent az író is, Esterházy Péter, és el is bújt valahol a hátsó sorok egyikében. A meghajlásnál aztán lehívta maga mellé a színésznő, és úgy láttam, ettől zavarba jött. Már amikor megérkezett az előadás kezdete előtt nem sokkal, gondoltam rá, hogy esetleg kipróbálhatnám, szívesen aláírná-e nekem az író a könyvet, amit véletlenül pont elvittem ma anyunak a színházba. Gyorsan választ kaptam: a színpadról a színésznővel a díszleten keresztül távozott a színpad mögé, és vissza sem jött többet. Azért örülök, hogy őt is láttam, és annak is, hogy ő is látta a művéből készült darabot.

A közönség kicsit furcsa volt ma. A mögöttem ülő nő hangosabban köhögött, mint ahogy a színésznő beszélt, ami nekem is elég zavaró volt, de a színésznőnek még inkább az lehetett. A csúcs mégis az volt, amikor egy férfi gondolt egyet, felállt, és távozott. Szerintem minden körülmények között ciki kimenni egy színházi előadásról, mert ha annyira nem tetszik, akkor majd szünetben lelépek, vagy ha nincs szünet, akkor addig nem nézek oda, vagy tudom is én. De az, hogy valaki egy egy személyes előadás közben menjen ki, úgy, hogy ehhez az éppen játszó színésznőtől mintegy fél méterre kell elhaladnia, hát, az nagyfokú neveletlenségről tanúskodik. Amikor felállt, majd leült a lépcsőre, annyira nagyon reméltem, hogy nem fog kimenni, és annyira próbáltam szuggerálni, hogy "maradj bent, maradj bent", de sajnos mégis megtörtént. A színésznő elég furán is nézett, de elég profi ahhoz, hogy ne zökkenjen ki a szerepéből egy ilyen durvaságtól. Mindenesetre az illető szégyellheti magát.