LizaGazdija

amikor valaki - azt hiszi, hogy a Luca a Lujza beceneve, - életében nem hallott még Aquincumról, és nem is tudja, mi az, - nem tudja, mit jelent az a szó, hogy műfordító. Egyébként ebből az első kettő ugyanaz az ember.

Lenne lehetőség viszonylag olcsón kipróbálni a siklóernyőzést. Menni vagy nem menni, ez itt a kérdés. És nem tudok dönteni, pedig már csak holnap estig tépelődhetek.

Három olyan filmjelenet van, amiről nem tudom, melyik filmből való, de tudom, hogy amikor láttam, nagyon megviselt, és később a viselkedésemre is hatott. Fogkrém Nekem az anyukám gyerekkoromban nem vett gyerekeknek való fogkrémet, mert egyrészt úgy volt vele, a fogkrémben az a jó, hogy mentolos (azóta én is így gondolom), másrészt egyszer tett csak kivételt, akkor is rajtakapott, amint éppen dézsmáltam a gyerekfogkrémet (nagyon-nagyon finom volt). Tényleg, a tubusból nyomkodtam a számba, és elszopogattam. Így elég gyorsan a végére lehetett járni egy tubusnak, és anyu ezt pazarlásnak tartotta (az is volt), ezért nem vett többet gyerekfogkrémet. Részemről a logikus reakció az volt, hogy rászoktam a sima fogkrém dézsmálására. Aztán egyszer láttam egy filmet, aminek csak egyetlen jelenetére emlékszem: az egyik pillanatban a főszereplő kislány eszi a fogkrémet, tubusból, ahogy kell, a következőben meg magas lázzal fekszik, minden baja van, és mondja az orvos, hogy nagyon veszélyes fogkr