LizaGazdija

Hát, ez kritikán aluli nap volt. Itthon köhögtem, nyomasztott a világ gondja, de főleg a sajátom, magamban búslakodtam, néha elmentem sétálni a kutyával, tanítottam is egy keveset (négy tanórányit), néztem Gumimacikat orrvérzésig, nem mentem edzésre, mert fáj a fülem és a torkom, és az utóbbi időben az edzéstől nem jobb lett a helyzet, csak rosszabb, és gondoltam, nem szúrok ki magammal direkt, beköltözött egy kib. nagy, fekete pók a kádba, és nem takarodik el, és én nagyon félek a pókoktól, mileszmost, szakadt az eső, utálom már az esőt, mondjuk az esőt mindig utálom, Marcit megtámadta egy idióta kutya, hiába mondtam Marcinak, hogy ne menjen oda, mert még én is láttam, hogy agresszív, hihetetlen ez a Marci, de baj szerencsére nem lett, csak megijedt a kis ostoba, ja, és még búslakodtam is magamban, ja, ezt már mondtam. A nap egyetlen pozitívuma, hogy találtam egy receptet, ami nagyon tetszik, és majd meg is sütöm valamikor, íme: Borzas sajtos pogácsa

Ha nem angoltanár lennék, és nem is műfordító, akkor jó eséllyel régész akarnék lenni, bár Tomi már pár éve megmondta, hogy szerinte nem élvezném a naphosszat tartó ásást, és lehet, hogy igaza van. De ilyen élményekért megérné: megvan az ókori mitológiából ismert alvilág kapuja!!!