LizaGazdija

Ezt mióta keresem, te jó ég, és mindig ugyanúgy kerestem, mint ma este, csak eddig nem találtam, ma meg de: Marha jó erre ugrálni, de tényleg. Van egy másik zene is, amit szintén elég régen keresek már, na, az ma sincs meg. Nem baj, majd egyszer rábukkanok. Ma estére ez is elég.

"Vajon büszke lenne a kisgyerek, aki voltál, a felnőttre, aki vagy?" Végiggondoltam, és szerintem igen. Az a kisgyerek, aki voltam, odalenne attól, hogy tanár lettem. Hát még, ha megtudná, hogy könyveket is fordítok! Azt nagyon-nagyon nagy dolognak érezné. Azt nem tudom, a magánéletemmel mennyire lenne elégedett, de szerintem tetszene neki, hogy egyedül élek, és boldogulok. Aztán meg biztos arra gondolna, hogy végül is az anyukámnak és a dédnagymamámnak is 27 éves korában született a(z első) gyereke, úgyhogy még ráérek, meg aztán egy-két év csúszás nem olyan nagy baj.

Hát, ez annyira emberi. Remélem, a sofőr megússza egy figyelmeztetéssel, a kismama pedig egy életre megtanulta, hogy körülnézünk, mielőtt lelépnénk a járdáról, és ezt fogja tanítani a gyerekének is. UPDATE: Na jó, ez a cikk némileg árnyalja a történetet. De eredeti formájában tényleg tök emberi az egész.