Még egy kicsi a régi (bécsi) képekről
Valaki feltesz egy képet, a másik odakommenteli, hogy nahát, én ebben az utcában laktam ebben az időben, van-e még itt valaki, aki korom- és környékbeli. És akkor jönnek a válaszok, hogy igen, mi a 15-ben laktunk, nahát, de jó, mi is, na, mi meg a 20-ban. És ki hova járt suliba? Én ide, én oda, tök jó, én is oda, csak három évvel idősebb vagyok, azért nem ismertük egymást. Vagy egy másik kedvencem: kedves feltöltő, én is errefelé laktam gyerekkoromban, és ismerős nekem a vezetékneved, nincs egy XY nevű testvéred? De, van. Na, akkor mondd meg neki, hogy Z üdvözli. Szerintem nagyon megható ez a jelenség. Sok feltöltő és kommentelő ráadásul már évtizedek óta nem Bécsben él, hanem mondjuk Ausztráliában vagy az USA-ban, ami számomra még meghatóbbá teszi ezt az egészet. Nagyon bírom ezt a csoportot, béke van benne meg szeretet. Meg nyakig ér a nosztalgia, amit amúgy is szeretek.