LizaGazdija

Nem, nem rohantam azonnal regisztrálni bánatomban, amiért már megint nem jött össze, csak még tart az előfizetésem, úgyhogy beléptem. Vannak levelezgetések, vannak normális első levelek, vannak tökre fantáziátlanok, van, aki szimpatikus, van, aki kevésbé, és van, akit nem értek. A levelezést ő kezdte. - Szia! Nagyon tetszik az adatlapod, szívesen megismernélek. - Szia! Köszönöm, hogy írtál. Nekem is tetszik a te adatlapod, csak kár, hogy nincs hozzá kép. - Azért nincs hozzá kép, mert férfiként én döntöm el, kinek akarok írni. És te miért nem töltöttél fel egyet sem? - Nekem öt képem van az oldalon, ez, amit csatolok, például a profilképem. Azóta nem hallottam róla. Szerintem nem sokat veszítettem.

Tegnap óta láttam két sokkal-sokkal szebb képet, mint amit én találtam elsőre. Plusz egy hasonlóan szép gifet. Nem gondoltam volna, hogy ennyire fogok szomorkodni miatta, bár biztos részben az is okozza, hogy a Moly és a Facebook is csak ezzel van tele másfél napja. És nagyon szépeket írtak róla a Harry Potter szereplői, főleg azok, akik akkor voltak gyerekek. Azon gondolkodtam el, lehetett-e benne szerepe neki meg a többi felnőttnek, hogy ezekből a gyerekekből (amennyire én meg tudom ítélni) nem lett beképzelt, felfuvalkodott hólyag, hanem szépen fel tudták dolgozni, hogy 10-12 évesen világhírűek lettek. Szegény Alan Rickman, tényleg.

Abból, hogy "erre nem számítottam", hogy lett "ezt nem láttam jönni"? Persze, értem, "I didn't see it coming". De mást nem zavar, hogy ez szó szerinti fordításban mennyire végtelenül idegen a nyelvtől, azaz magyartalan? Szomorú :(

Tavalyelőttig volt az a jó szokásom, hogy ide is írtam értékelést az elolvasott könyvekről, nem csak a Molyra. Gondoltam, ehhez esetleg visszatérhetnék. Persze mindjárt az első elolvasott könyvről nem írtam ide semmit, de még az is sorra kerülhet. Addig is jöjjön a második! Egyszer lesz spoiler, majd szólok. A sorozatot még valamikor 4-5 éve kezdtem olvasni, de lehet, hogy kicsit régebben. Talán még az egyetem alatt. Egy olasz írónő meséje egy faluról, ahol Bűvölők (Fény Boszorkányai/Mágusai, Sötétség Boszorkányai/Mágusai) és Nembűvölők élnek együtt. A Bűvölők gyerekeire születésüktől 15 éves korukig egy-egy tündér vigyáz, de a 15. év végén el kell hagynia a falut, sosem térhet vissza többet, és nem is tarthatja a kapcsolatot a családdal. A Fairy Oakban (ami amúgy a falu neve) a Periwinkle-ikrek tündére, Feli mesél hazatérve a többi tündérnek a maga 15 évéről. Eredetileg trilógia volt ez a történet, aztán íródott még hozzá négy könyv. Ezt az utolsó részt már kissé erőltetettnek é