24
Ennyi lettem ma délután fél 2 környékén. A nap elég izgalmasan indult: 7-kor arra estem ki az ágyból, hogy a kutyám úgy ordít, mint a fába szorult féreg. Ilyet még életemben nem hallottam, nem is szeretnék többet, borzasztó volt. Valószínűleg elmúlt a fájdalomcsillapító hatása, és azért sírt ennyire, úgyhogy rögtön kapta a következő adagot, amitől megnyugodott. Még délelőtt rájött, hogyan lehet ráállni a kötésre, így aztán sántikálás nélkül közlekedik már, mint akit puskából lőttek ki. Délutánra azért szétrágta a kötést, hogy ne teljen el ez a nap se esemény nélkül. Ettől úgy nézett ki, mint aki épp most élt túl egy cápatámadást, úgyhogy kapott egy jó kis sízoknit Tomi fiókjából (kicsit lyukas, pont megfelel a célra). Ez elég viccesen áll a kutyánkon, de legalább elfedi a lába borzalmas állapotát, így lehet vele utcára menni, és ha szerencsénk van, nem szedi le magáról reggelre, amikor megint fájni kezd a sebe. Délelőtt Tomi főzött, én takarítottam meg mostam, aztán jött az ünnepi ebéd