LizaGazdija

Ilyen voltam ma. Na jó, azért a szombaton tízig alvásból nem engedtem :) A délelőttöt reggelizéssel és magamhoz téréssel töltöttem, elég lassan ment az ébredés, miután tegnap megint negyed 2-kor feküdtem, mert előtte úgy fel voltam pörögve, hogy pl. este 11-kor még gond nélkül rakott krumplit főztem. Amikor mégis sikerült összeszedni magamat, elindultam. Tomitól kaptam két hasznos infót. Az egyik, hogy a Lónyai utcában is van korcsolyaélezés, és kiderült, hogy ott is pont annyi, mint a Keletinél, de végül nem mentem el, mert nem akartam korcsolyát cipelve bejárni a Corvint, se élezés előtt, se utána. Most egyelőre úgy látom, hogy szerda este megyek legközelebb a Városligetbe, és ha aznap délelőtt megéleztetem a korit, akkor még pont időben leszek. A másik infó az volt, hogy a Hervisben 50%-os leárazás van, tehát ha kell nekem normális kinézetű kabát kiránduláshoz, akkor ott érdemes körülnéznem. Nekem meg kell ilyen, mert mindenféle terveim vannak még a télre, amelyek egy része azzal

Ezt a kisregényt vártam legjobban a betervezett Hrabal-könyvek közül, ezt is hagytam utoljára, mint legnagyobb durranást. De sajnos csalódtam. Humoros, persze, és nagyon cseh is, kedvet kaptam hozzá, hogy elolvassam a kb. fél éve vásárolt "New Czech Prose" c. novelláskötetet. Az író stílusát ebben a történetben is szerettem. Még a három főszereplővel sem volt bajom: Mary és Pepin bácsi olyanok, mint két óvodás, képtelen felnőttek módjára viselkedni, miközben Francin, egyiküknek férje, másikuknak öccse, nem tud hová lenni szégyenében, hogy két ilyen debil alkotja a családját. Ez olyan csehesen tragikomikus, mert az ember nevet rajta, de közben sajnálja is Francint, mert nehéz lehet egyedüli épelméjűnek lenni egy családban. A kalandok sem rosszak, amiket Mary és Pepin bácsi átélnek, de sajnos eljött a pont, amikor teljesen kiábrándultam Maryból, és kedvem lett volna félretenni a könyvet. Mucek kutya megkínzása számomra nem tűnt se viccesnek, se elfogadhatónak. Az, hogy