LizaGazdija

2000-ben fizikaórán néztük az olimpia megnyitóját, és olyan hangulatos volt önmagában is, attól meg pláne, hogy a tanárunk meg akarta nekünk mutatni, hogy azóta is mindig megnézem, ha tehetem. Idén sem hagytam ki, bár a napom teljesen máshogy alakult, mint terveztem, és közel sem haladtam annyit a munkámmal, mint szerettem volna. (Ma bepótoltam, sőt túl is teljesítettem az adagot.) Magyarul szerettem volna nézni, mert ilyenkor jólesik, ha a bevonuláskor a kommentátor a magyar csapatnak kicsit jobban örül, mint a többinek. Mivel az Eurosportnak csak német közvetítését találtam, az M4-re esett a választásom. Egészen okés is volt, csak a sopánkodás zavart kicsit, hogy miért húsz másodperc jut a csapatokra, és negyed óra a zenés-táncos betétre. Külön örültem, amikor a kiemelkedő francia nős blokkban a (férfi) kommentátorok az abortusz mellett kardoskodó hölgy bemutatásánál megemlítették az abortuszt, és nem fűztek hozzá semmilyen megjegyzést. Aztán elérkezett a láng meggyújtásának pillanat...

Az Olimpia csoda. Olyankor kevésbé, amikor egy idióta riporter Szász Emese arcába tolja a mikrofont a győzelme után, és felteszi azt a remekbe szabott kérdést, miszerint hogyan fogja meghálálni a Rióban és a tévé előtt izguló szurkolóknak a szurkolást. Ööö, izé, azon felül, hogy most nyert aranyérmet? Ez komoly? Meg az is fura, amikor valaki azt fejtegeti a Facebookon, hogyan fordulhat elő, hogy egy olyan ország, amit Brazília nem, csak a NOB ismer el, indulhat a riói olimpián, majd hozzáteszi, hogy szomorú, hogy a politika beszivárog ebbe az eseménybe. He? De mindegy is, ott tartottam, hogy az Olimpia csoda. Az első nap két magyar arany, a második napon futamgyőztes a menekültek csapatának szír úszónője, és cselgáncsban megszületik az Olimpián először induló Koszovó első érme, ami mindjárt egy aranyérem. Én szeretem az Olimpiát, jó érzéseket ébreszt

Addig is kicsit szomorú vagyok, hogy vége. Közben meg tök jó, hogy ilyen sok szép eredményt értek el a magyar sportolók. Hiányozni fog az Olimpia. De legközelebb megpróbálom majd kevésbé stresszesre alakítani az olimpiai nyarat, és igyekszem megint nézni a versenyeket, mint gyerekkoromban. De jó is lesz!

Ebben az évben valamiért szeptemberben volt az Olimpia. Már legalább második hete kellett suliba járni, amikor elkezdődött. A megnyitó délelőtt volt, illetve valójában biztosan este, csak nálunk akkor délelőtt volt. A tesiórán kezdődött, úgy kellett könyörögni a tanárunknak, hogy hadd nézzük. Végül megengedte, bemehettünk a tesis irodába, és körülülhettük a tévét. Tesi után fizika következett. Felmentünk a harmadikra, beültünk órára. A tanárunk elég feszültnek tűnt, morcos volt. Aztán megkérdezte egy osztálytársam, nem lehetne-e, hogy aznap ne tanuljunk, hanem nézzük a megnyitót. Erre a tanár arca felderült, és a következőt mondta: "Jó, hogy megkérdeztétek. Én mégsem vethettem fel, végül is én vagyok a tanár." És gyorsan kinyitotta a tévés szekrényt, és egész órán nézhettük a megnyitót.

Egy arról, hogyan alakult a 100 méteres futás eredménye az 1896 óta megrendezett olimpiákon: http://www.nytimes.com/interactive/2012/08/05/sports/olympics/the-100-meter-dash-one-race-every-medalist-ever.html?hp Egy a 100 méteres gyorsúszásról: http://www.nytimes.com/interactive/2012/08/05/sports/olympics/the-100-meter-dash-one-race-every-medalist-ever.html?hp És egy a távolugrásról: http://www.nytimes.com/interactive/2012/08/04/sports/olympics/bob-beamons-long-olympic-shadow.html Nagyon remélem, hogy csinálnak még ilyen kis ismertetőt más sportágakról is, nagyon-nagyon érdekes dolgok ezek. (Mindegyik angol, a videó is, az alatta lévő infók is. De szerintem angoltudás nélkül is élvezhető, nagyon szépek a grafikák.)

de megnéztem a lólengés döntőjét. Nem való nekem ez az izgalom, azt hittem, letépem az arcom, mikor Hidvégi Vid leesett, de nagyon jó volt látni, ahogy Berki Krisztián aranyat nyer. (És az sem semmi, hogy két magyar is bejutott a döntőbe! Ettől még sajnálom a másik srácot.) Azért a többi eseményt, pl. a birkózást már csak a SportGézán követem. Úgy sokkal kevésbé izgulok, és közben a fordítás is halad.

Majd egyszer valaki feltárhatná a pszichémet, és elárulhatná, miért bőgök minden olimpiai megnyitón immár tizenkét éve. A műsor amúgy tetszett, bár a show részt kissé feleslegesnek érzem, az egészet meg nagyon hosszúnak. Még mindig az országok bevonulása a kedvencem, kár, hogy az EuroSport elszállt műsor közben, mert az m1-en fájdalmas volt a kommentátorokat hallgatni. Különösen jó ötlet volt Mr. Beant bevenni a buliba, és azért James Bond is vicces volt. A bevonulás során azt az egyet nem tudtam értelmezni, amikor jöttek a független olimpiai atléták, három összevissza ugrándozó nő (ha jól emlékszem), de ezt mondjuk azóta sem értem. Nem akartak az országuk színeiben indulni? Vagy otthon nem kerültek be a csapatba, ezért alakítottak saját klubot? Vagy ezt hogy kell érteni? A legjobb a különböző ázsiai sportolók ruhája volt, legalábbis én szeretem nézni idegen országok népviseletét, és az ázsiai ruhák bizony nagyon szépek. Egyébként kb. az N betűig lelkesedtem a bevonulás közben, u...