LizaGazdija

Álmomban színházba mentünk, és a Diótörőt néztük meg. Szóval beültünk a színházba, ahol végül is nem is színházi előadás kezdődött, hanem vetítés, és mindjárt az elején kiírták, hogy "Diótörő", alá meg, hogy "2". Ez azt jelentette, hogy a második felét látjuk most. Többen felháborodtak, hogy ez az interneten sehol nem szerepelt, mire valami helyi erő azzal a béna dumával állt elő, hogy lehetett ezt sejteni, mivel tegnapra is ki volt írva a Diótörő, és logikus, hogy az az első rész, ez meg a második. Ezt még álmomban sem értettem pontosan. Közben elkezdődött a film, úgy az események közepén, és akkor egy csomó tanár kivonult az egész osztálynyi gyerekkel, akiket elhozott, én meg arra gondoltam, mit fog otthon mondani a gyerek, miért ért haza olyan korán, és mit fog mondani a tanár, miért pazarolta el a befizetett nem kis összeget. Aztán megkérdeztem azokat, akik velem jöttek, hogy maradjunk vagy menjünk, miután félig kiürült a nézőtér, mire a csapat egyik fele azt mo

Eddig kétszer fordult elő, hogy anyu jelenlétében pánikba estem, mert elhagytam valamit. Mindkét eset egy-egy horvátországi nyaralás során fordult elő. Először a fél pár papucsomat nyelte el a tenger, pedig csak bokáig mentem be vele a tengerbe, és ez nagyon kiakasztott, mert nagyon kellett papucs a lábamra, hiszen az ember mégsem sétálhat mezítláb a kempingben. A második esetben a hajgumim tűnt el reggelre a sátorban/ból, ami meg azért volt baj, mert semmi egyéb lehetőség nem állt rendelkezésemre, hogy a hajamat összefogjam, márpedig én teljesen kiengedett hajjal nem megyek emberek közé, és erre jó okom van. Persze ezek a tárgyak nem voltak olyan fontosak, mint azt én 10-11 évesen érzékeltem, és bármelyik boltban kaptunk volna másikat, de eddig én akkor nem jutottam el, csak a kétségbeesett hisztiig. Mindkét esetben azt mondta anyu, hogy ha elengedem az elveszett tárgyat, vissza fog találni hozzám. Nagyon erősen próbálkoztam, és végül meggyőztem magam, hogy nem történt tragédia, siker