Mozgalmas hétvége
Tominak most a péntek szabadnap, és a héten nekem is az lett, mert Ausztriában december 8. ünnep, plusz Tominak átpakolták kicsit a beosztását, így felszabadult a szombatja. Ezt kihasználva pénteken hazamentünk Pestre, aztán ő tegnap jött vissza, én meg ma.
Pénteken voltunk a Cirkuszban, megnéztük a Csodagömb című előadást, ami ismét nagyon igényes, nagyon szép, nagyon tetszett. Egyetlen apró problémám volt vele, hogy szerepeltek olyan állatok, akik szerintem ezt a szereplést nem szeretik, de tényleg látszik a Cirkuszon, hogy igyekeznek minimálisra venni az állatos számokat, és ha mégis bekerül egy-egy, az is inkább kutyás, a kutyák meg szeretnek játszani. Most is készült rengeteg kép, majd mutatok, csak nem most.
A Cirkusz után elmentünk a Móriczra szakadó esőben, ott találkoztunk Rékával, aki még nem ismerte Tomit, mert nem volt az esküvőn. Most bepótoltuk a megismerkedést, és szerintem jól sikerült. Rékától nászajándékba egy Feldobox élménykupont kaptunk, amelynek keretében valami elképesztően sok program közül kiválaszthattuk, mire szeretnénk menni. A legtöbb program pesti, de van azért négy nyugat-magyarországi lehetőség is, úgyhogy készültünk A és B tervvel is, attól függően, eljutunk-e együtt Pestre év végéig karácsonyon kívül máskor, avagy sem. És eljutottunk, ezért úgy döntöttünk, színházba megyünk. A Karinthyban még sosem voltam, de most a Szajréval ez is megváltozott. Nagyon brit, nagyon fekete komédia (most azért gyorsan csekkoltam a Gugli segítségével, tényleg brit-e, és hát az) egy temetésről meg egy bankrablásról. A holttesttel kapcsolatos poénok és gegek néha már egészen ízléstelenek, ettől eltekintve nagyon tetszett az előadás. A történet vicces volt, a színészek jól játszottak, főleg Dobó Kata tetszett, akit most láttam először színházban, és örülök, hogy láttam.
A színház után előkarácsonyoztunk, mert Rékával már csak januárban találkozunk, annak is inkább a második felében, az meg már kicsit késői karácsonynak tűnne.
Szombat délelőtt átmentünk a szüleimhoz, ahol meg előrehozott névnapot ünnepeltünk. Sosem szoktunk előre megünnepelni se névnapot, se születésnapot, de most velem megint úgy volt, hogy vagy most hétvégén ünnepeljük, vagy nem ünnepeljük, mert legközelebb karácsonykor találkozunk. Abból már kinőttem, hogy az ajándékok miatt legyenek fontosak ezek az ünneplések, de a közös ebéd meg délután nagyon hiányzott volna. Szóval nagyon örülök, hogy a szüleim és Katáék megoldották nekem, hogy ne maradjon el. És egyébként az ajándékoknak is nagyon örülök, tök jókat találtak ki nekem. Például kaptam karácsonyi fényfüzért, már nézegetem is, melyik ablakon vagy falon fogjuk tartani, gyönyörű fénye van. Meg egy gyönyörű ruhát, és anyu horgolt nekem egy Múmint :)
Este átjött Blanka, vele is előkarácsonyoztunk, mert vele is csak januárban találkozunk legközelebb. Nagyon sok év után először maradt el a hagyományos karácsonyi sütésünk, de nagyon nem fért volna bele az időbe. De majd jövőre visszahozzuk, akkor talán több idő adódik :)
Ma reggel 9-re vettem jegyet a Titanic kiállításra, mert nagyon szerettem volna megnézni, és mivel csak december 31-ig van itt, egyértelmű volt, hogy ha most hétvégén nem nézem meg, akkor lemaradtam róla. 2007-ben is voltam, már akkor is nagyon tetszett, ezért érdekelt idén is. Nagy szerencse, hogy amikor a Moly-szülinapra mentem, elsétáltam mellette, és láttam, mekkora brutális sor áll előtte, mert így sejtettem, hogy előre kell jegyet venni, mégpedig korai időpontra, amikor más még alszik. Jól sejtettem: negyed 10-re értem oda, és csak bementem, leadtam a kabátomat, aztán már kezdhettem is a nézelődést. Mire két és fél órával később kiértem, a lejárattól majdnem a bejáratig ért a sor, és a kasszánál is durva tömeg volt, szerintem harmincan-negyvenen biztos álldogáltak ott is. A kiállítás most is igényes, részletes, informatív, vannak videók, kisfilmek, rengeteg kép. Nem is tudtam eddig, hogy léteznek videók a hajó építéséről, pedig azért nem keveset olvastam már a Titanicról. Még mindig rettenetes tragédia, és attól lesz talán még szomorúbb, hogy több ponton is könnyen elkerülhető lett volna. Anyu sokszor emlegeti a mondást, hogy a hübriszt mindig büntetik az istenek, és igen, ebben az esetben is ez történhetett - talán ha nem mondogatják, hogy elsüllyeszthetetlen a hajó, vagy legalább nem hiszik el, nem halt volna meg 1500 ember. Idén is kaptam beszállókártyát az elején, és az idei utasom sem élte túl. A történetét már ismertem, többször, több helyen olvastam, de a nevét nem ismertem fel. A kiállítás végén nem találtam meg a falon, ahol ki lehetett keresgélni, mi lett a sorsa, de amint kiléptem az épületből, a Gugli elmesélte. Szegény a férjével, két kicsi gyerekével és a gyerekek dadájával utazott, és a kavarodásban elszakadtak egymástól. A dada beszállt egy mentőcsónakba az egyik gyerekkel, az anyát viszont hiába próbálták betuszkolni egy másikba a másik gyerekkel, nem volt hajlandó, mert azt hitte, még a hajón van a dada és a kislánya, és a gyerek nélkül nem akart csónakba ülni, valamint a férjét is szerette volna megtalálni, de tévesen azt mondta neki egy tiszt, hogy a hajó túlsó felében látta, és ott nem találta meg. Szóval az lett a vége, hogy az egész családból egyedül a kisfiú élte túl, akit a dada megmentett, az anya, a kislány és az apa is meghalt.
A Cirkuszban és a kiállításon sokat fényképeztem, majd kiegészítem a bejegyzést képekkel, vagy lesz egy csak képes bejegyzés, ezt még nem tudom, csak azt, hogy egyik sem ma lesz, mert tök fáradt vagyok, és megyek aludni.
Pénteken voltunk a Cirkuszban, megnéztük a Csodagömb című előadást, ami ismét nagyon igényes, nagyon szép, nagyon tetszett. Egyetlen apró problémám volt vele, hogy szerepeltek olyan állatok, akik szerintem ezt a szereplést nem szeretik, de tényleg látszik a Cirkuszon, hogy igyekeznek minimálisra venni az állatos számokat, és ha mégis bekerül egy-egy, az is inkább kutyás, a kutyák meg szeretnek játszani. Most is készült rengeteg kép, majd mutatok, csak nem most.
A Cirkusz után elmentünk a Móriczra szakadó esőben, ott találkoztunk Rékával, aki még nem ismerte Tomit, mert nem volt az esküvőn. Most bepótoltuk a megismerkedést, és szerintem jól sikerült. Rékától nászajándékba egy Feldobox élménykupont kaptunk, amelynek keretében valami elképesztően sok program közül kiválaszthattuk, mire szeretnénk menni. A legtöbb program pesti, de van azért négy nyugat-magyarországi lehetőség is, úgyhogy készültünk A és B tervvel is, attól függően, eljutunk-e együtt Pestre év végéig karácsonyon kívül máskor, avagy sem. És eljutottunk, ezért úgy döntöttünk, színházba megyünk. A Karinthyban még sosem voltam, de most a Szajréval ez is megváltozott. Nagyon brit, nagyon fekete komédia (most azért gyorsan csekkoltam a Gugli segítségével, tényleg brit-e, és hát az) egy temetésről meg egy bankrablásról. A holttesttel kapcsolatos poénok és gegek néha már egészen ízléstelenek, ettől eltekintve nagyon tetszett az előadás. A történet vicces volt, a színészek jól játszottak, főleg Dobó Kata tetszett, akit most láttam először színházban, és örülök, hogy láttam.
A színház után előkarácsonyoztunk, mert Rékával már csak januárban találkozunk, annak is inkább a második felében, az meg már kicsit késői karácsonynak tűnne.
Szombat délelőtt átmentünk a szüleimhoz, ahol meg előrehozott névnapot ünnepeltünk. Sosem szoktunk előre megünnepelni se névnapot, se születésnapot, de most velem megint úgy volt, hogy vagy most hétvégén ünnepeljük, vagy nem ünnepeljük, mert legközelebb karácsonykor találkozunk. Abból már kinőttem, hogy az ajándékok miatt legyenek fontosak ezek az ünneplések, de a közös ebéd meg délután nagyon hiányzott volna. Szóval nagyon örülök, hogy a szüleim és Katáék megoldották nekem, hogy ne maradjon el. És egyébként az ajándékoknak is nagyon örülök, tök jókat találtak ki nekem. Például kaptam karácsonyi fényfüzért, már nézegetem is, melyik ablakon vagy falon fogjuk tartani, gyönyörű fénye van. Meg egy gyönyörű ruhát, és anyu horgolt nekem egy Múmint :)
Este átjött Blanka, vele is előkarácsonyoztunk, mert vele is csak januárban találkozunk legközelebb. Nagyon sok év után először maradt el a hagyományos karácsonyi sütésünk, de nagyon nem fért volna bele az időbe. De majd jövőre visszahozzuk, akkor talán több idő adódik :)
Ma reggel 9-re vettem jegyet a Titanic kiállításra, mert nagyon szerettem volna megnézni, és mivel csak december 31-ig van itt, egyértelmű volt, hogy ha most hétvégén nem nézem meg, akkor lemaradtam róla. 2007-ben is voltam, már akkor is nagyon tetszett, ezért érdekelt idén is. Nagy szerencse, hogy amikor a Moly-szülinapra mentem, elsétáltam mellette, és láttam, mekkora brutális sor áll előtte, mert így sejtettem, hogy előre kell jegyet venni, mégpedig korai időpontra, amikor más még alszik. Jól sejtettem: negyed 10-re értem oda, és csak bementem, leadtam a kabátomat, aztán már kezdhettem is a nézelődést. Mire két és fél órával később kiértem, a lejárattól majdnem a bejáratig ért a sor, és a kasszánál is durva tömeg volt, szerintem harmincan-negyvenen biztos álldogáltak ott is. A kiállítás most is igényes, részletes, informatív, vannak videók, kisfilmek, rengeteg kép. Nem is tudtam eddig, hogy léteznek videók a hajó építéséről, pedig azért nem keveset olvastam már a Titanicról. Még mindig rettenetes tragédia, és attól lesz talán még szomorúbb, hogy több ponton is könnyen elkerülhető lett volna. Anyu sokszor emlegeti a mondást, hogy a hübriszt mindig büntetik az istenek, és igen, ebben az esetben is ez történhetett - talán ha nem mondogatják, hogy elsüllyeszthetetlen a hajó, vagy legalább nem hiszik el, nem halt volna meg 1500 ember. Idén is kaptam beszállókártyát az elején, és az idei utasom sem élte túl. A történetét már ismertem, többször, több helyen olvastam, de a nevét nem ismertem fel. A kiállítás végén nem találtam meg a falon, ahol ki lehetett keresgélni, mi lett a sorsa, de amint kiléptem az épületből, a Gugli elmesélte. Szegény a férjével, két kicsi gyerekével és a gyerekek dadájával utazott, és a kavarodásban elszakadtak egymástól. A dada beszállt egy mentőcsónakba az egyik gyerekkel, az anyát viszont hiába próbálták betuszkolni egy másikba a másik gyerekkel, nem volt hajlandó, mert azt hitte, még a hajón van a dada és a kislánya, és a gyerek nélkül nem akart csónakba ülni, valamint a férjét is szerette volna megtalálni, de tévesen azt mondta neki egy tiszt, hogy a hajó túlsó felében látta, és ott nem találta meg. Szóval az lett a vége, hogy az egész családból egyedül a kisfiú élte túl, akit a dada megmentett, az anya, a kislány és az apa is meghalt.
A Cirkuszban és a kiállításon sokat fényképeztem, majd kiegészítem a bejegyzést képekkel, vagy lesz egy csak képes bejegyzés, ezt még nem tudom, csak azt, hogy egyik sem ma lesz, mert tök fáradt vagyok, és megyek aludni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése