LizaGazdija

Míg múlt héten még 20 dkg epret tudtam venni 600 Ft-ért, addig ma már fél kilót 400-ért. Elértük azt az árat, amiért hajlandó vagyok epret venni, és elértük végre az eperszezont, ami azért jó, mert a zöldalma mellett a másik kedvenc gyümölcsöm éppen az eper. És még meg is bírom enni :) Tegnap az edzés végén kicsit kipurcanva mentem be az öltözőbe, ahol is azt hittem, rosszul látok: ott ült egy csaj a padon, ölében egy néhány hetes kölyökkutyával. Tündéri kiskutya volt, csak nem értettem, miért hozta el a gazdi, és vajon hová tette, amíg edzett. Azért is fura volt, hogy elhozta, mert senkinek nem engedte megsimogatni, mondván, még nincs oltva. Ráadásul ezt nem túl kedvesen közölte az érdeklődőkkel. Szóval nem igazán értettem a helyzetet, de a kiskutya tetszett. Le is akartam fényképezni, de összevissza ficergett, úgyhogy csak elmosódott képeim lettek.

hogy a 4 napos külföldi tartózkodásom alatt leszoktam a Barátok köztről. Azta, azért ez nem kis eredmény lenne! Most reménykedem, hátha tényleg ez van, és végre nem nézem többet. (És akkor megpróbálok átszokni valami értelmesebbre, mondjuk a Big Bang Theoryra, bár majdnem két hete nem volt indíttatásom rá, hogy bármilyen filmet is megnézzek.)

Az az érdekes ebben a földrengésben , hogy én akkor még simán ébren voltam, a harmadikon lakom, és mégsem éreztem. Bezzeg 2011-ben, amikor elvileg kisebb volt a rengés, mozgott körülöttem a szoba.

500 kunával indultam el itthonról, ez 20 ezer forint. Nem váltottam pénzt egyáltalán, ez az összeg részben apuéknál, részben nálam maradt a murteri nyaralás után. Egy ideig akartam még váltani valamennyit, de végül úgy döntöttem, úgyis nálam lesz a kártyám, majd ha megszorulok, veszek ki pénzt ott. Ez az összeg majdnem az utolsó kunáig elfogyott, kb. 10 kunám maradt (400 Ft), vagyis jól sejtettem, hogy elég lesz ennyi pénz. A szállás persze nem fért bele ennyi pénzbe, azt kénytelen voltam kártyával fizetni. A 20 ezer forint nagyrészt vonatozásra és taxizásra ment el. Legkevesebbet kajára költöttem: összesen kb. 30 kunát, 1200 forintot. Egész konkrétan 20 dkg franciasalátát, három szelet csokit, egy tányér levest és két sós péksütit vettem, ezt ettem a három nap alatt, plusz a kávészünetekben pár szem aprósütit, egyszer egy miniszendvicset (mint két ujjad egymás mellett, akkora volt), valamint a két reggelit (a kis szelet sonkás-sajtos kenyeret meg a gabonapelyhet). Erős gyanúm, hogy en...

Ha nem angoltanár lennék, és nem is műfordító, akkor jó eséllyel régész akarnék lenni, bár Tomi már pár éve megmondta, hogy szerinte nem élvezném a naphosszat tartó ásást, és lehet, hogy igaza van. De ilyen élményekért megérné: megvan az ókori mitológiából ismert alvilág kapuja!!!

Számomra új. Meg nem is festő, hanem grafikus, de ez most mindegy. Egy a lényeg: a Molyon találtam valakinek a karcában, és nagyon megtetszett az ott linkelt képe. Rákerestem mind a nőre, mind a képeire, és azt hiszem, valamikor hosszabb időt fogok eltölteni a képek nézegetésével. Gyönyörűek! Ráadásul izgalmasak is. Catrin Welz-Stein ről van szó, aki német (ha jól gondolom), és Malajziában él. Ez az a kép, amit a Molyon láttam, és - talán ezért is - ez tetszik legjobban:

Meg Rozi története. Szóval az volt, hogy délelőtt nagy lelkesen takarítottam a könyvespolcot, amikor is egyszer csak láttam, hogy Rozi a kalitka alján ül kissé elhagyva magát, félig csukott szemmel. Azonnal odarohantam, beszéltem hozzá, megkocogtattam a rácsot, de semmi reakciót nem tudtam kiváltani belőle. Nagyon durván bágyadt volt. Mondtam neki, nem dobhatja fel a talpát éppen karácsonykor, és különben is, egy rozella papagáj 18 évig él, megnéztem a neten, ő meg még csak 10 éves. Felhívtam Tomit, hogy ő mit tenne ebben a helyzetben. Mondta, reszeljek répát, és csipesszel próbáljam belediktálni a madárba, hátha úgy hajlandó valamit enni, és adjak neki friss vizet ahelyett, ami az itatójában van, hátha az is számít.Úgyhogy így jártam el. Ezen a képen az látszik, amint Rozit győzködöm, hogy egyen már répát, a kutya meg rátelepszik a lábamra, és érdeklődéssel figyeli a fejleményeket. (Illetve itt éppen a fűtőtestet, mert pont ekkor pattant, és Marci meglepődött.) A répa meg a...

Itt lehet olvasni róluk. A cikk legérdekesebb képe szerintem ez: Amikor a sivatag hajója találkozik az Aral-tó hajójával. Btw: tegnap érkezett a blogra az 5000. látogató. Hurrá!