LizaGazdija

Ma nem derült ki semmi kavarás az időpont körül, úgyhogy 9 után kicsivel bemehettünk. Ott voltunk Lizával, míg megkapta az altatót, addig mantráztam neki, mi a teendő (aludni egyet, aztán szépen hazajönni), majdnem sikerült meglátni azt is, ahogy letolták a torkán a csövet, de az utolsó pillanatban sikerült kimenekülni. A váróban hatalmas élet volt ma reggel, macska, nyúl, három-négy kutya. Kb. 40 percet ültünk ott, akkor jött ki az asszisztens, és mondta, hogy be lehet menni, már ébredezik a kutyánk. Először frászt kaptam, mikor megláttam a bal hátsó lábán a gézköteget, hirtelen azt hittem, le kellett venni a lábát is. Az orvos el is nevette magát, mikor meglátta az arcomat, és megnyugtatott, hogy a daganaton kívül mindene megvan Lizának, csak azért bugyolálták be a teljes lábát, hogy ne csússzon le a kötés, meg mert így nehezebben tudja leszedni magának. Kaptunk fájdalomcsillapítót, azt hétfőig kell szedni. Hétfőn leveszik a kötést, pénteken varratot szednek, és már túl is vagyunk ez

Ki hitte volna, hogy A gyűrűk ura után megint belefutok egy olyan könyvbe, amit képtelen vagyok végigolvasni. Jaj, nagyon unalmas :( Alapvetően nem lenne rossz, szépen bemutatja a második világháború egy szakaszát, a görögöket, Kefalóniát, csak cselekmény nem nagyon van. Vannak humoros epizódok, de többnyire kínszenvedés az egész. Ezért lehet, hogy bár csak 435 oldal, két hete olvasom, és még mindig csak a 300. oldalon járok. Azért is ijesztő a helyzet, mert régen nem fordult elő, hogy egy könyvet ne bírtam volna végigolvasni. Lehet, hogy elromlottam? Ráadásul itt vár az asztalom szélén a filozófián meg a Pán Péteren kívül három régi nagy vágy: Joanne Harristől a Five Quarters of an Orange, valamint Roald Dahltól a Charlie and the Great Glass Elevator meg a Boy: Tales of Childhood. Ebben az évben eddig minden héten elolvastam egy könyvet, hát, úgy néz ki, most bukott ez az elhatározás. Mondjuk biztos nagyobb kedvvel olvasok majd bármit is, amint holnap hazaérünk a kótyagos, de azért al

2012-ben kerül a mozikba (remélem, még december 21. előtt, hihi), de már elkezdődött a forgatás, és készült is róla egy tíz és fél perces werkfilm.   Erről az jutott eszembe, hogy nagyon jó érzés lehet, amikor valaki nagyon szeret egy könyvet, és megvan a pénze, a tehetsége meg a lehetősége, hogy igényes filmet forgasson belőle, vagy egyáltalán: filmet. Tök jó látni, mennyire örül Peter Jackson, hogy csinálhatja. Én legalábbis ezt látom rajta. És persze azonnal odagyűlök a moziba, amint készen lesz és meg lehet nézni. És mindenképpen javaslom a werkfilm megtekintését, ha másért nem, Ian McKellen civil megjelenéséért. (Ilyenkor sajnálom, hogy bezzeg amikor én akarok valamit alkotni, az a fejemben még jónak tűnik, és amint papírra, esetleg képernyőre kerül, gagyi lesz. Jó annak, akinek a gondolatai leírva és/vagy leforgatva is olyan jók, amilyen A hobbit.)