LizaGazdija

az a vihar. A nappali 30 fok utáni hűvös meg az eső nem baj, csak a villámot meg a dörgést hagynám ki nagyon szívesen. Ilyenkor (is) eszembe jut Lizám, aki egy komolyabb dörgés után egyszer villámgyorsan vágtatott be a szobámba az előszobából (akkor még odakint aludt), majd felpattant az ágyamra, bebújt a takaró alá, és ott remegett, amikor meg le akartam tessékelni, morgolódott, és tíz körömmel kapaszkodott a lepedőbe. Meg az is jó volt, amikor ültünk az asztalom alatti kuckóban, amit én építettem, és ott féltünk együtt. Nála mondjuk elmúlt a vihartól való félelem a tökéletes hallással együtt, de nálam megmaradt. Talán nem olyan durva, mint gyerekkoromban, pl. most már nem engedem le a redőnyt, amikor kezdődik a balhé, de azért mindig nagyon várom, hogy vége legyen.

Nem szeretem a NAV-ot. Biztos ők sem szeretnek engem. Ezt a nyomtatvány-töltögetés margójára, amitől kis híján agyf*szt kaptam. Végül nem, inkább megoldottam, de hát komolyan mondom, nem értem, miért nem lehet valami normális, emberközeli rendszert kidolgozni, valami normális töltögetőprogramot írni, vagy valami.