LizaGazdija

Sikerült belenézni a Csillag születikbe idén először, és nagyon érdekeset láttam benne. Van ez az Attila nevű kissrác, aki Erdélyből jött (erről Tomi világosított fel), és szép, ízes, erős tájszólásban beszél. Viszont amikor énekel, semmi nem érezhető ebből. Ez azért érdekes nekem, mert valamiért azt gondolnám, hogy ha tájszólásban tanult beszélni valaki, akkor nem könnyű neki tökéletesen tájszólásmentesen (vagy ha úgy tetszik, pesti tájszólásban) megszólalni, erre példa akár a My Fair Lady, ami erről a problematikáról szól. Ez a hangképzés miatt lehet, szóval teljesen logikus lenne számomra, és nagyon meglepett, hogy ez a gyerek tájszólás nélkül énekel, miközben tájszólással beszél. Ma is láttam valami újat, örülök is neki.

Erre történt ma kísérlet. Marci ugyanis nálunk töltötte a napot, mivel a gazdája egész nap házon kívül volt. Liza nem örült, de nem is balhézott. Mindketten segítettek főzni, egymás mellett aludtak (azért fél méter mindig volt köztük), egyszerre kértek simogatást, szépen sétáltak együtt, bár kis rivalizálás azért kialakult. Mikor Tomi ebéd után lefeküdt aludni, Liza odatelepült az ágy elé, onnan nézte Marcit, és azt lehetett kiolvasni a szeméből, hogy "én gazdám, bibibííí", mire Marci meg lefeküdt az én lábamhoz, és akkor Liza arcáról leolvadt a mosoly. Az is szép jelenet volt, mikor Marci észrevette Rozit. Vicces volt, ahogy felkészült a támadásra (a madarakra vadászik), és nem is volt könnyű lebeszélni a végrehajtásról, de azért sikerült. A nap végén azért nagy volt az öröm, mikor Tomi hazavitte Marcit, és egyedül jött haza. Majd még szervezünk ilyen összeszoktatós napokat, hátha Liza egyszer elfogadja Marcit.

Délelőtt átjött Livi, és egész nap tudott maradni, úgyhogy jó nagyot beszélgettünk, ebédeltünk (például "görög" gyümölcslevest, amit apu vezetett be a családi repertoárba), néztünk videókat a youtube-on, cseréltünk filmet (én még nem láttam, amit kaptam, de holnapra tervezem a megtekintését). Aztán Livitől megtudtam, hogy csődben van a Jeans Club, ami ugye a kedvenc ruhaboltom, mert olcsón lehet jó ruhákat kapni náluk (az ott vásárolt kedvenc gatyám a szokásos egy évtől eltérő módon csak másfél év után szakadt el), úgyhogy öt körül felkerekedtünk és elmentünk a Corvinba búcsúvásárlásra, arra az esetre, ha tényleg végük lenne napokon belül. Vettem is három felsőt 2700 forintért, mert mindent féláron adnak búcsúzóul. (Legalábbis a facebook oldaluk alapján úgy tűnik, ez már tényleg a búcsú). Már csak rövidgatya, fürdőruha, szandál és lapos sarkú cipő kell a boldogságomhoz. Ezek után elmentünk nekem fizetésért, majd megpróbáltunk megnézni még egy ruhaboltot, amit Livi nézett ki m