LizaGazdija

Úgy kezdődött, hogy 11-ig aludtam. 10 órát egyfolytában. Mennyire hiányzott már ez! Aztán kicsit elszomorodtam, hogy vissza kell mennem a Várba, mert nem írtam ki néhány adatot az újságokból, amit pedig ki kellett volna. Már éppen rádumáltam volna magam, hogy majd hétfőn, amikor mégsem volt képem a "hét vége felé" ígéretet megszegni, és felkerekedtem. Amikor félúton voltam, rájöttem, nagy szerencse, hogy nem a lustaság győzött, ugyanis a könyvtár hétfőn zárva. Egy óra alatt egyébként is megvoltam mindennel. Nem szeretem ezt a könyvtárat továbbra sem, csupa rosszkedvű ember dolgozik benne, egyik türelmetlenebb, mint a másik, miközben én még mindig eltévedek néha, valamint nem ismerem a helyi szokásokat. Úgyhogy megint többektől kikaptam, pedig én annyira igyekszem nem hülye lenni. Hazafelé aztán felhívott anyu, és mondta, hogy felmentek apuval Ibolya néni fájához, és valaki kettéfűrészelte. Én még bőven a Várban voltam ekkor, körülöttem ezer turista, úgyhogy nem kevesen fordul

"Ejnye, ejnye, mi dolog ez, sötét éjnek idején virágkocsmát látogatni, nem, ez nincsen a helyén! Gyerünk gyorsan, be az ágyba, persze nagyon csendesen, Darázs Asszony a szomszédban szendereg már édesen. De ha álmát megzavarják, könnyen indulatba jön, legjobb lesz most lefeküdni, már a hold is beköszön."