LizaGazdija

Befejeztem a könyvet, és az utolsó pár lapon esett le a tantusz, hogy ki is a műfordító: Benedek Marcell, Benedek Elek fia. És akkor most témába vágó zene gyerekkoromból:

Ma is mentem 6-ra tanítani. Azzal fogadtak, hogy üljünk le nyugodtan, de ők már nem lesznek ott, amikor végzünk, ezért adnak egy kulcsot, amivel zárjunk be, és majd a kulcsot dobjuk be a postaládába. Mindezt a diáknak. Nem tudom, ez kezd kellemetlenné válni, neki is. Utóbbi a nagyobb baj.

A ma délelőtti ide-oda futkosás végén, amikor már volt csípős krémem, Woodym, DVD-m, a 206-os buszon ellenőrökkel találkoztam. Egyikük táskáján ez a kitűző figyelt: Ha esetleg nem látszana végig, az van rajta, hogy "Egy idegszálam maradt. És te azon táncolsz!" Ez olyan jellegzetesen magyarosan pesszimista kitűző. Persze vicces, azzal nincs baj, de azért mégis, milyen képet közvetít a viselőjéről? Hozzám ne szólj, mert én ma bal lábbal keltem fel, nekem sosincs jó kedvem, az idegösszeomlás szélén állok, húzd meg magad. Tulajdonképpen nem tudok olyat elképzelni, aki emberekkel foglalkozik, és a munkavégzés közben nem mutat rajta hülyén ez a kitűző. Orvoson, tanáron, rendőrön, bolti eladón... Ellenőrön. Mindenkin furcsán veszi ki magát. Az jut az eszembe, hogy ha ennyire nem bírja már az emberekkel való kontaktot, miért nem keres valami olyan állást, ahol nem találkozik emberekkel? Szóval értem én, hogy ez vicces, csak amikor éppen dolgozik, akkor kéne betenni azt a kitűzőt a tá