LizaGazdija

Dolgoztam. Jó volt. A kolléganő késett 3/4 órát, ami abból a szempontból nem gond, hogy ki tudom nyitni egyedül a boltot, de azért úgy felmerült bennem a kérdés, mi van, ha egyedül dolgozik. Így sem volt mázlija, pont bent volt a nagyon nagy főnök, kicsit ciki volt a helyzet. Alex (a lány) úgy kezdte, hogy elmondta, ő nagyon rosszul van, sírt is reggel (felmerült bennem a kérdés, miért nem jelentett akkor beteget), majd másfél órán át cseszegetett. Nyomtattál már? (Minden reggel ki kell nyomtatni több száz oldalt.) Most csinálom, de hopp, na, most kifogyott a papír. Miért nem tettél bele? Mert eddig volt benne, aztán nem jelezte, hogy kifogyott, azért. Satöbbi. Másfél óra után jött a főnökünk, Alex elmondta, hogy neki nincs kedve most itt lenni, mert ő úgyis többet dolgozott múlt héten, mint kellett volna, és úgyis én jelentkeztem be a rendszerbe, az ő órái nem számolódnak. (Ez azért kemény lenne.) A főnök el is engedte, de végül nem mehetett haza, hanem átküldték egy másik üzletbe.

Az az ügy poénja, hogy jó eséllyel mindegyik rendelt terméket kétszer fogom megkapni. Ez azt jelenti, hogy bár nem írták, az összeset postázták már, mire visszautalták nekem a pénzt, így én most a rosszul és a jól címzett csomagokat is meg fogom kapni - a telefontokból mindkettő megjött már, két másik csomagon meg a rossz cím szerepel. Írtam a cégnek, hogy hogyan lehetne visszajuttatni hozzájuk azokat a termékeket, amelyekért nem fizettem. Remélem, nem az a megoldás, hogy el kell küldenem mindent Kínába, az kicsit húzós lenne. Hátha tudnak valami jobb módszert.

Megjelent az egyik kedvenc könyvem! Mármint azok közül kedvenc, amiket eddig fordítottam. Juhú!