LizaGazdija

Mármint a cégnél, amelyik kiközvetít az ovikhoz. Óriási hullámokat vert a bejelentésem: konkrétan egy válaszlevelet sem kaptam. De nem aggódom, a két hét felmondási idő onnantól él, hogy elküldtem az e-mailt. Ha holnap sem ír vissza az a főnök, akinek küldtem a levelet, akkor írok a másiknak is, biztos, ami tuti. Egyrészt megkönnyebbülés, hogy már csak két hétig megyek ovizni, másrészt kicsit szomorú is vagyok, mert a gyerekek hiányozni fognak. Rengeteg szeretetet kapok tőlük, pl. a héten egyikük rajzolt és kivágott nekem halacskákat, a másik meg papírból és zsinegből csinált nekem szív alakú sárkányt.

Tegnap egy csomót pakolt Tomi, én meg szintén sokat takarítottam, így most van egy 100%-ban rendezett konyhánk, fürdőszobánk, vécénk és előszobánk. A két szoba még elég durván néz ki, de amint összeszereljük az ikeás ruhatárolót, ami a hostelben is ruhásszekrényként szolgált, el tudom pakolni az összes ruhánkat, és akkor már a háló is 100%-os lesz. A nappali még sokára lesz kész, de remélem, hamarosan már vállalhatóan fog kinézni. Egyelőre poénosan élek: jövök-megyek a nappalit elborító cuccok közti vékony folyosókon, időnként meglátom valamelyik tárgyamat, konstatálom, hogy oké, megvan, aztán egy óra múlva szükség lenne rá, és soha többé nem kerül elő, elnyeli a köd (vagy inkább a felfordulás).A vállalható részekről még ma lesz kép is, csak még elszántságot kell gyűjtenem a fényképezéshez :D Kora délután ültünk az ágyon, a hotspotolt neten nézegettük a willhabent, hátha valakinek van használható étkezőasztala. Így bukkantunk rá a csodaszép asztal + négy szék szettre, amit tőlünk két