LizaGazdija

Ilyen rosszul talán még soha ebben az életben nem álltam a karácsonyi készülődéssel. 10 nap van karácsonyig, ehhez képest a lakás romokban (mindjárt teszek ellene, a ma esti akcióterv, hogy fullra kitakarítom a szobát, utána a többi már gyorsan megvan), nagyon kevés ajándék van itthon, néhány már megrendelve, és majd valamikor érkezik az üzletbe (kivéve azt, amiről ma küldtek e-mailt, hogy 5 nap alatt rájöttek, mégsem lesz meg karácsonyig, bocs - kösz), és nagyon sok emberre még csak ötletem sincs. Ennek az az oka, hogy képtelen vagyok a karácsonyon gondolkodni, karácsonyi hangulatom sincs, mert 0-24-ben kitölti a gondolataimat a tanfolyam, de olyan szinten, hogy hetek óta már csak ezzel álmodom. Vagy óratervet írok álmomban, vagy a többiekkel beszélgetek tanításról, vagy ALP-n veszek részt (ez az, amikor előadod az oktatónak, mit terveztél az órádra, aki vagy bólogat, vagy csóválja a fejét), illetve órát tartok. Szellemileg olyan szinten vesz igénybe ez az egész, hogy már gondolkodni

Utoljára pár éve voltam az egyik üzletükben személyesen átvenni valamit, akkor még tök normálisan történt a dolog. Megérkeztem, beálltam a sorba, odaértem a pulthoz, kiadták a rendelésemet, fizettem, viszontlátásra. Jó, az egy kisebb bolt volt. Most viszont sikerült megölnöm az egeremet, ezért kellett másik, de sürgősen. Örömmel vettem tudomásul, hogy a Mammutban is van üzletük, mert a Mammuttal szemben van a suli, ahol az életemet élem már három hete. (De már csak egy hétig, juhú!) Bementem hát egyszer suli után. Kellett sorszámot húzni, aztán várni, aztán hívtak az egyik pulthoz, ahol el kellett mondani, ki vagyok, miért jöttem, majd mondták, várjak, és majd szólítanak a kasszához fizetni. Újabb sok várakozás, majd hívtak fizetni. Aztán közölték, hogy várjak, majd mondják a számomat, és akkor mehetek az átvételes pulthoz, és megkapom az egeremet. És akkor megint kellett várni sokat. És még csak nem is sorrendben adták ki a dolgokat, hanem ahogy esik, úgy puffan alapon. Tök stressze