LizaGazdija

Néha sajnos szükség van rá. Nálam a következők válnak be. 1. Olvasás, még akkor is, ha lehangoló könyvet olvasok éppen. 2. Tanítás. Biztos azért, mert szeretem a munkámat, mindenesetre elég kb. 10 perc, hogy jó legyen a kedvem. 3. A farm, ahol élünk. Akkor is, amikor direkt arra megy ki a játék, hogy alaposan megríkassák a nézőt. Nem hagyom magam, és egyébként is, A farm ahol élünk a top, nincs sorozat, amit jobban szerettem volna ennél gyerekkoromban, és most már a nosztalgiafaktor is játszik, mert azért azt már látom, hogy bőven vannak hibái ennek a sorozatnak. 4. Sütés-főzés, aztán evés. Ezt igyekszem csak végszükség esetén hangulatjavítóként bevetni, különben hamarosan gurulnék. 5. Step és erősítés. Azért elég jó kis tárházam van, és szerencsére ezek külön-külön, vagy akár kombinálva szinte mindig segítenek.

Túl későn jöttem rá, hogy idén is lesz eredményváró buli a nagykövetségen, két nappal azután, hogy kiírták a facebookra a szervezők, elfogyott a hely, nem mehet több ember. Bíztam benne, hogy Ryan elmegy (ő a két kedvenc amerikanisztikás tanárom közül az egyik), és majd esetleg ír róla valamit, legalább a facebookra, és nem csalódtam, egy teljes blogbejegyzéssel örvendeztetett meg. Mivel erre a jó kis bulira nem jutottam be, gondoltam, nézem a CNN-t. Még örültem is, hogy másnap nem kell felkelni reggel, milyen tök jó lesz élőben hallani, hogy ki nyert. Ezt vagy egy tucatszor végiggondoltam, mire leesett, hogy az a csütörtök, amikor nem kelek korán, a kedd után meg általában a szerda szokott következni, amikor is egész délelőtt tanítok a suliban. Nem baj, gondoltam, hős leszek, legalább 1-ig nézem a választási műsort. Az egész éjfélkor kezdődött, mert akkor volt 6 óra azokban az államokban, ahol elsőként zárták az urnákat. Negyed 1 körül kezdtek eredményeket mutogatni, de a képernyő

Ma már K. tartott órát. Délután odatelefonáltam a terembe, hogy lesz-e ma, és mondták, hogy nem telefonált, hogy nem lesz. Kérdeztem erre a recepciós lánytól, nem lehet-e, hogy nem gyógyult meg, de nem szólt oda mégsem. Erre a lány simán elmesélte nekem, hogy nem beteg volt a srác, hanem kihúzták két fogát szombat éjjel. Ezen elsőre meghökkentem, mert nem számítottam rá, hogy csak így kibeszélik az oktatókat vadidegeneknek a recepción (legalábbis a lánnyal még sosem találkoztam, este már más van ott), meg mondjuk az is furcsa, hogy valaki éjszaka húzasson fogat. Aztán az esti edzésen kiderült, hogy K-nak is a jobb oldalon az alsó bölcsességfogát kapták ki, mint nekem két éve, plusz a mellette lévő fogat, amit a bölcsességfog kilyukasztott, mint nekem. Csak nekem azt nem húzták ki, inkább megpróbálta megmenteni a doki. (Hozzá is vissza kéne mennem, ajjaj.) Egyébként egész este rossz volt a kedve, nem is stand-upolt, amit kicsit azért hiányoltam. Egy nagyon keveset mesélt arról, milyen