LizaGazdija

Rékával néztük meg délután a Vígszínházban. Nem nagyon tetszett. Rengeteg benne a szereplő, elég gyorsan elveszítettem a fonalat. Azt felfedeztem, hogy abban a korszakban játszódik, amikor meghal a cár, és a zsidókat kiűzik Oroszországból. Viszont nem értettem a cselekmény lényegét. A háttér nagyon-nagyon szép volt, az nagyon tetszett. Mivel nem értem a történetet, utánanéztem, és annyit kiderítettem, hogy Sólem Aléchem Tóbiás, a tejesember című novelláskötete alapján készült a musical, így azonnal meg is rendeltem az antikváriumból ezt a könyvet 320 forintért. Bízom benne, hogy ha elolvasom, megértem.

Ugye, mondtam már, hogy utálom a szónoklatokat? Éppen vadiúj miniszterelnökünk szónokol a tévében, én meg mindjárt hányok. (Közben még pár fun moment: eddig oligarchák sanyargattak, "nem fogjuk hagyni, hogy még egyszer visszajöjjenek", és a Parlament egyetlen független képviselője Molnár Oszkár Edelényből.)

Vásárolgatunk békésen, a zöldségesnél a lány teszi-veszi magát, kacérkodik, tök zavaró az egész, majd azt mondja, hogy a koviubi az mennyire tuti, mert az vecsési, amire Tomi utal rá, hogy már az újkrumpli se a régi, mire a csaj: - Megeszem a nadrágodat, ha ez nem Vecsésen készült. Gondoltam, én meg kiverem a fogadat, de persze nem vagyok agresszív, így csak mosolyogtam szépen, illedelmesen, és kituszkoltam Tomit a boltból. Ez mekkora már. Kikezdeni valakivel, akinek mellett fél centire ott áll a párja.