Pán Péter
Vasárnap a RAM Colosseumban megnéztük a Pán Péter című zenés táncjátékot anyuval, Tomival és Blankával. Nem volt rossz, de annyira jó sem volt, mint vártam.
Jó, persze nem volt titok, hogy zenés táncjáték, de én ettől még azt hittem, lesz majd valami szöveg is. De nem volt egy szó sem, csak a tánc. Ez egyébként nem baj, bár néha úgy éreztem, nagyon kellenének a szavak, hogy mindenki értse, miről van szó.
A jegyen szerepelt a regény első mondata, gondolom, mottóként: "Egyszer minden gyermek felnő, egyvalakit kivéve." Ezt a mottót az első pillanatban sikerült megdönteni, mégpedig azzal, hogy Pán Pétert egy felnőtt alakította. Miután nem volt szöveg, így attól, aki nem ismeri (olyan jól) a történetet, nem lehet elvárni, hogy kitalálja a darabból, hogy a főszereplő valójában egy kisfiú. A másik, ami nagyon zavart, hogy nagyon sok új motívum került a sztoriba, ami szerintem nem véletlenül nincs ott eredetileg. Pl. nem értek egyet a Wendy-Pán Péter szerelmi szállal.
A jelmezek alapvetően tetszettek, mindössze a kalózok és az indiánok ruhája volt kicsit furcsa. Előbbiek rockerekre, utóbbiak sátánista szektatagokra hajaztak helyenként. De a törzsfőnök meg Tigrisliliom nagyon jó volt, és az elveszett fiúk meg a főszereplők is.
Mivel kb. 100 ember szerepel ebben a darabban, volt pár monumentálisnak nevezhető táncos jelenet, a legszuperebb a legvégén, amikor tényleg mindenki együtt táncolt. Tudom, hogy összességében úgy tűnik, lehúztam a darabot, de nem, összességében tetszett, a hangulata mindenképpen szuper volt, még akkor is, ha pár dolog nem tetszett.
Jó, persze nem volt titok, hogy zenés táncjáték, de én ettől még azt hittem, lesz majd valami szöveg is. De nem volt egy szó sem, csak a tánc. Ez egyébként nem baj, bár néha úgy éreztem, nagyon kellenének a szavak, hogy mindenki értse, miről van szó.
A jegyen szerepelt a regény első mondata, gondolom, mottóként: "Egyszer minden gyermek felnő, egyvalakit kivéve." Ezt a mottót az első pillanatban sikerült megdönteni, mégpedig azzal, hogy Pán Pétert egy felnőtt alakította. Miután nem volt szöveg, így attól, aki nem ismeri (olyan jól) a történetet, nem lehet elvárni, hogy kitalálja a darabból, hogy a főszereplő valójában egy kisfiú. A másik, ami nagyon zavart, hogy nagyon sok új motívum került a sztoriba, ami szerintem nem véletlenül nincs ott eredetileg. Pl. nem értek egyet a Wendy-Pán Péter szerelmi szállal.
A jelmezek alapvetően tetszettek, mindössze a kalózok és az indiánok ruhája volt kicsit furcsa. Előbbiek rockerekre, utóbbiak sátánista szektatagokra hajaztak helyenként. De a törzsfőnök meg Tigrisliliom nagyon jó volt, és az elveszett fiúk meg a főszereplők is.
Mivel kb. 100 ember szerepel ebben a darabban, volt pár monumentálisnak nevezhető táncos jelenet, a legszuperebb a legvégén, amikor tényleg mindenki együtt táncolt. Tudom, hogy összességében úgy tűnik, lehúztam a darabot, de nem, összességében tetszett, a hangulata mindenképpen szuper volt, még akkor is, ha pár dolog nem tetszett.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése