LizaGazdija

Levelet kaptam a bankomtól. Március 15-ig fáradjak be hozzájuk, vigyem a személyimet, a lakcímkártyámat és, ha külföldön élek, a külföldön tartózkodásom célját igazoló dokumentumot, pl. munkaszerződést. Mellékeltek egy kérdőívet is, amelyen olyanokat kérdeznek, mely országokba utalok, melyekből kapok pénzt, és miért, mennyi pénz érkezik a számlára havonta és évente, és mennyit utalok. A kitöltött kérdőívet vigyem majd magammal. Minderre a pénzmosás és terrorizmus elleni törvény miatt van szükség, és ha megtagadnám az engedelmességet, március 16-án letiltják a bankkártyámat. Ezen felizgattam magam. Hová tartunk már, de tényleg? Hogy jön ahhoz egy bank, hogy azt firtassa, mit keresek külföldön? Teljesen abnormális ez az egész. Addig álljanak fél lábon, amíg a munkaszerződésemet kezdem mutogatni nekik! Mi közük van hozzá?  Persze ellátogatok majd a bankba. Megszüntetni a számlámat. 

 Valószínűleg még alsós voltam, amikor az akkor még (és 2019 óta újra) működő erzsébeti strandon ellopták a papucsomat, amíg a medencében voltunk anyuval. Zöld volt, műanyag, valami mesefigurákkal díszített, de nem egy nagy szám. Elég kiakasztó élmény volt, mert abban mentem a strandra, tehát slattyoghattam haza mezítláb, és nem laktunk közel, buszozni is kellett. Illetve anyu odaadta az ő papucsát, csak néha cseréltünk, hogy ki mezítlábazik. Nagyon rossz emlék. Múlt szerdán a lányokkal strandoltunk, amikor is ellopták a papucsomat a Stadionbad egyik medencéje mellől. Elképedtem, és rögtön alsós kislánnyá változtam egy percre, úgy suhantam vissza abba a 30 évvel ezelőtti pillanatba, hogy a hajam is lobogott bele. Ez ráadásul egy tök jó papucs volt, szerettem, és csak időszakosan kapható a Sparban (szóval sejthető, hogy pénzben kifejezve csekély az értéke), viszont a fenének van kedve állandóan lesni, mikor lesz megint. Az szerencse, hogy a régi eset óta a papucsot mindig csak visze...

Nem tudom, mi van velem. Régen is kötődtem a csoportjaimhoz, az elsőkhöz nagyon erősen, de mindig el tudtam engedni őket. Bécsben eddig akkor volt a legkönnyebb, amikor 7 hetes volt egy tanfolyam, de a legelején a 12 hetesnél sem volt gond. Most, a Violával itthon töltött két év után visszamentem, és az első 12 hetes csoport "kirepülése" teljesen hazavágta a hangulatomat. Nem is értettem, de meg is sirattam őket - jó, ebben benne lehetett, hogy egybeesett a búcsú a karácsonnyal. Még mindig tudom mindegyikük nevét, sőt néhányuk születésnapját is, pedig 5 hónap telt el, és legkésőbb 2 hónap alatt ki szoktak hullani a fejemből ezek az infók*. A második csoportnál azt a stratégiát választottam, hogy távol tartottam őket magamtól: alig meséltem valamit magamról, így róluk sem tudtam meg olyan sokat. Az elsők közlékenyek voltak, ettől én is az lettem, gondoltam, ez okozhatta az extrém erős kötődést. Persze a másodikak Business Englisht végeztek nálam, ami eleve kevesebb lehetőséget...

 amikor e-mailt kapok az Indamailtől, ahol életem első e-mail fiókja működik vagy 20 éve, igaz, napjainkban már főleg spamgyűjtőként, hogy május 3-ig aktiváljam az előfizetésemet, ami havi 2000 Ft, HA negyedévre vagy évre fizetek elő, különben elveszítem a hozzáférésemet. Értitek, havi 2000 Ft-ot fizessek valamiért, amit a Gmail ingyen ad. Hát, akkor nincs más hátra, mint előre: a fiók korai szakaszából lementegetem az emlék minőségű üzeneteket, aztán búcsút intek ennek az e-mail címemnek. De nem is értem az elképzelést. Vajon sok előfizetőjük lesz?

 Egy számomra ismeretlen, angol nyelvű író posztját sodorta elém a Facebook. Azt mondja, nem kell lenézni azt, aki felnőtt létére ifjúsgi irodalmat olvas, örüljünk neki, hogy könyvet vesz a kezébe. Na, ennél lenézőbben nyilatkozni az ifjúsági irodalmat olvasó felnőttekről kihívás lett volna :D Aláírás: egy ifjúsági irodalmat olvasó felnőtt, aki olvas mást is, de ez a kedvence

Évek óta minden héten van legalább egy pillanat, amikor arra gondolok, na, most tutira elhúznék egy másik országba, ha eddig még nem tettem volna. Ez is egy ilyen pillanat most. És nem azért, mert itt kolbászból lenne a kerítés, de azért sokat dob egy országon, ha van kiszámíthatóság, tervezhetőség és szociális háló.

 Az elmúlt években durván koszolódik Bécs, Tomi szerint az első karantén óta, én nem tudnám megmondani, mikor vettem észre. Egyre több a kutyapiszok az utcán, mert egyre több olyan ember költözik ide, aki szerint a kutyával csak móka jár, feladat nem. Egyre több a graffiti. Múltkor bementem egy Hoferbe, és megdöbbentem, micsoda felfordulás és kosz van bent - a kedves vásárlók mindent összevissza hajigáltak az akciós kosarakban, esélytelen volt megtalálni egy adott terméket. Ilyet a közelünkben lévő két Hofer közül egyikben sem láttam még, igaz, ilyen mocskot sem. A ruhaüzletekben gyakorlatilag nem lehet beférni a próbafülkékbe az ott "felejtett" ruhahalmoktól. Mert egyre több az olyan paraszt, amelyik arra nem képes, hogy a próbafülke előtt elhelyezett állványra aggassa fel, amit nem vesz meg, inkább bent hagyja a puffon, az akasztókon vagy akár nemes egyszerűséggel a földön. Én meg még meg is keresem, honnan vettem el, ami nem kell, és visszateszem a helyére, nyilván én vagy...

 Olvasom a beszámolókat, amelyek szerint rengeteg embernek kétszer, háromszor vagy akár négyszer annyit is kell fizetni mostantól a villanyért/gázért, mint eddig. Ma írtbegy anyuka a csoportba, neki a gázt havi 100-ról 680-ra emelték, és a szolgáltató vizsgálata szerint nincs hiba sehol. Nálunk nincs ugyan gáz, és még nem jött semmilyen papír, de azt olvastam egy cikkben, hogy aki már megkapta az elszámolást, annak még istenes, igazán zokogni majd az fog, akinek csak ezután küldik ki. STRESSZ! És mindez nyilván akkor, amikor itthon vagyok Violával, mert úgy még izgibb.

Máltán történt tegnap, hogy egy nő autóvezetés közben arra lett figyelmes, hogy valaki fekszik az út szélén, félig az útra lógva. Arra gondolt, talán elájult a melegtől, lehúzódott, odament hozzá. Kiderült, hogy egy afrikai srác fekszik ott, aki egy építkezésen dolgozott, amikor két emelet magasságból lezuhant*. A főnöke egyből kocsiba rakta, mondván, beviszi a kórházba, majd egyszer csak megállt, és kiparancsolta a srácot a kocsiból. Ugyanis a szerencsétlennek még nem volt meg a munkavállalási engedélye, feketén dolgozott, és a főnök úgy volt vele, ő emiatt nem akar bajba kerülni. Mennyire kell embertelennek lenni ahhoz, hogy valaki az út szélén kidobjon a kocsijából egy sebesült embert? Ilyet állatokkal sem tesz meg normális ember, de hogy valaki egy embertársával szemben is képes rá, arra nincsenek szavak. Hogy ennyire semmibe vegye a másikat, hogy az se érdekelje, ha a nyomorult ott, az út szélén hal bele a sérülésébe, vagy akár abba, hogy elütik... És mennyire lehet ostoba az, aki...

Plakát. Felsorolva rajta egy csomó bűn: LMBTQ, gender (jelentsen ez bármit is a kreatív plakátalkotó szerint), liberalizmus, feminizmus, még néhány hasonló, ateizmus. A lista alatt: "Pusztítsd a szörnyet!" Ja, ez Pécsett. Wow. Egészen érdekes érzés, hogy otthon vannak olyanok, akik szerint akár én is elpusztítandó vagyok (mert ateista vagyok), és ezzel a gondolatukkal teleragasztják az utcát. Nyilvánvalóan a keresztényi szeretet jegyében :D Eszembe jut egy kb. 20 évvel ezelőtti chat egy sráccal, aki többször kifejtette, hogy mélyen hívő, gyakorló katolikus, majd egyszer elmondta, hogy ő gyűlöli a kommunistákat (értsd: baloldal), és hamarosan kitör a polgárháború, és ő az igaz oldal élén, az első sorból dobál majd Molotov-koktélokat a hazaárulókra. Akkor is ugyanez jutott eszembe: nyilván a keresztényi szeretet nevében.

 jár felénk, bár lehet, hogy nem minden érdekeset egyedül csinál, lehet, hogy többen felváltva. A postaládák számozása a mi sorunkban így néz ki: 5, 6, 7, nem látszik, 9, 10. Eredmény? Rendszeresen a mi postaládánkban landolnak a velünk szomszédos 8-as lakás levelei. Nem sikerül megfejteni ezt a bonyolult feladványt sehogy sem.

Azé' amikor egy vezető úgy kezdi érezni, hogy minden általa vezetettre nézve sértő, ha rá csúnyát mondanak, ott már van baj, nem kicsi.

Ez már annak az eredménye. Tök jó, hogy van ajtórugdosás meg az ajtóra matrica felragasztása, de ezzel semmit sem csinálnak a rendőrök azon túl, hogy mondanak pár kedves szót, ugyanakkor azt, aki aszfaltkrétával vagy vízzel lemosható festékkel felfest valamit a járdára, az több százezres pénzbírságot kap, esetleg rabosítják. Annyira szomorú :(

Olyan idiótáknak van jogosítványuk, hogy döbbenetes. Hainburgba tartottunk az autópályán a középső sávban, normál sebességgel, amikor egyszer csak nagy dudálás jött mögülünk, és ha Tomi nem rántja jobbra a kormányt, le is tarolt volna a mögöttünk haladó, aki Tomi szerint kb. 140-150-nel téphetett. Az volt a rohadt nagy szerencsénk, hogy amelyik sávba berántotta Tomi a kocsit, ott a következő autó még egy kicsit messzebb volt, és tudott fékezni, így nem jött belénk, mielőtt visszatértünk az eredeti sávunkba. Utána mondjuk végig a szélsőben mentünk, mert inkább ragadjunk be egy kamion mögé, mint megöljön minket a következő állat. Sokkolt az élmény meg a gondolat, milyen kevésen múlik az ember élete. Meg hogy ott ül a kocsiban egy hároméves meg mellette egy 8. hónapban járó nő, és akkor ilyenek történnek. Egyik hajnalban erre a gondolatra riadtam fel, és nem bírtam visszaaludni sem, a víz levert. Tegnap meg a boltból battyogtunk hazafelé Flórával, amikor az egyik kereszteződésnél elgurult...

hogy itt a Pride-hónap idején a tömegközlekedési eszközökön szivárványos zászló volt, és a könyvtárak kirakatába ilyen témájú könyveket pakoltak (pl. XY és két anyukája/apukája c. gyerekkönyv), otthon meg 250 ezer forintra büntetnek egy könyvesboltot, mert árulni mert egy Micsoda család! c. könyvet, aminek a fülszövegében szerepel, hogy szivárványcsaládokról szól, de az okos hatóság szerint a bolt tisztességtelenül nem figyelmeztette a vásárlókat arra, hogy a hagyományostól eltérő könyvet tartanak a kezükben. Mert a könyvvásárlók jellemzően nem tudnak olvasni, ezért nem szokták elolvasni egy könyv fülszövegét sem, és belelapozni sem szoktak a könyvekbe, mert full ostobák. De majd a jóságos hatóság megmenti őket maguktól és az ármányos könyvkereskedőktől, hiszen köztudott, hogy amelyik gyerek szivárványcsaládokról hall/olvas, az abban a szent pillanatban homoszexuálissá változik. Egyébként nem úgy volt, hogy a gyereknevelés legyen a szülő dolga? Akkor most az nem a szülő dolga, milyen m...

Májusban kaptam időpontot júliusra kiskönyves vizsgálatra, két hete kiderült, hogy mégsem jó akkor. Hívtam a rendelőt, nem vették fel. Megnéztem az oldalán, mit lehet tenni, láttam, van online időpontfoglalás, volt is még nekem jobb időpont, lefoglaltam. Másnap telefonáltam, elértem az asszisztenst, kérdeztem, ez a változtatás így rendben van-e. Persze, jó lesz, átírja a füzetkében is. Ma 10 órára odamegyek, leülök, olvasok, várok. És várok. És várok. 85 perc után, amikor már minden előttem és utánam érkezőt behívtak, már igazán bosszús voltam, és még csak ekkor jutottam be, majd megkezdődött a kioktatás. - Kérem, soha többet ne változtasson meg önállóqn kiskönyves időpontot, inkább telefonáljon, mert bizonyos időpontok állnak csak rendelkezésre kismamáknak, különben elcsúszik az egész rendelés.* - De telefonáltam, de nem vették fel... - [vihorászva] Nos, mi nem nyújtunk 24 órás szolgáltatást, rendelési időben kell telefonálni. - Rendelési időben telefonáltam... - Akkor biztosan elfogl...

 Ez.

Bejelentenek egy tüntetést több ezer ember részvételével, ezt a rendőrség nem engedélyezi, de azért megtartják. Ez már a sokadik ilyen eset, kb. minden hétvégén eljátsszuk hónapok óta. Maszk nuku, egymás nyakában állnak a kedves tüntetők, és ordítanak, hogy legyen vége a korlátozásoknak. Nem fogják fel a pontagyukkal, hogy pont ők járulnak hozzá erőteljesen, hogy sose legyen vége ennek a szívásnak, mert a vírus sajnos nem hit kérdése, tehát az, hogy ők nem hisznek a létezésében, a vírust nem akadályozza meg a terjedésben. És akkor még nekiállnak különféle tárgyakkal dobálni a rendőröket, majd telesírják a sajtót, hogy őket vízágyúval oszlatták, meg gumibottal odacsapott a rendőr. Úgy megkérdeznék már egy ilyen észlényt, hogy aztán mégis mire számít, ha valamit hozzávág egy rendőrhöz. Buksisimire? Vagy mire, de tényleg? Végignéztem egy 3 perces, drámai videót, ahol úgy állítják be, hogy a rendőrök tehettek az egészről, és milyen durva erőszak tört ki, aztán látszik két gumibottal odacsa...

 Sokan gondolják még mindig, hogy nincs járvány, esetleg a vírus sem létezik, csak a háttérhatalom akarja tönkretenni a világot. (Hogy a háttérhatalomnak miért jó, ha tönkremegy az összes ország, azt nem értem.) Sokan mondják, hogy ők egy olyat sem ismernek, akinél súlyos lefolyása volt a betegségnek, tehát nincs is ilyen ember. De van olyan is, aki a saját szemének sem hisz. Nem egy és nem két olyat olvastam, hogy valaki ismerőse/rokona saját lábán ment ki a mentőautóhoz, majd napokkal, egy héttel később meghalt, mire a következtetés nem az, hogy ez egy alattomos, veszélyes vírus, hanem az, hogy az ismerőst/rokont megölték a kórházban. Teljesen szándékosan, gonoszságból. Engem ez azért megijeszt. Ez a következtetés. Az, hogy sokan akkor sem hiszik el, ha saját szemükkel látják.

 Egy óvodás gyerekeknek szánt ruhához azzal csinálni kedvet, hogy az "szexi", szerintem nagyon furcsa. Engem megijesztene, ha az óvodás gyerekemen látott ruhára valaki azt mondaná, "szexi", a ruhán és az illetőn is elgondolkodnék. Aztán megsértődni, és azzal érvelni, hogy a szinonimaszótár szerint a szexi szinonimái többek között a bájos és elragadó (meg még a kívánatos és a buja is), felfoghatatlan. Nem értem, mit nem ért valaki azon, hogy ezzel gond van. Ha nem érti gyakran használt magyar szavak jelentését, akkor miért ír egy magazinba? Külön vicces, hogy saját maga szerint gyerek- és anyabarát magazint visz. És nem érti. Napok óta magyarázzák neki, és még mindig nem érti. Reménytelen.