Liza
Már 7 éve, hogy elaltattuk. Szegény nagyon beteg volt már, nagyon szomorú, és úgy éreztük, azt jelzi nekünk, hogy már nincs kedve ehhez az egészhez. Biztos, hogy fájdalmai is voltak, ráadásul már nem volt szobatiszta, ami miatt állandóan szégyellte magát, és nagyon le is gyengült. Az orvos mondta, hogy szerinte nem érdemes már tovább kínlódásra kényszeríteni. Úgy vélte, szeptemberig még életben lehetne tartani napi injekciókkal, de a közérzete úgy sem lenne jobb. Ennek nem láttuk értelmét. Volt olyan ismerősöm, aki azt mondta, ő sosem lenne képes megöletni a kutyáját, de hát máshogy fogtuk fel az altatás kérdését. Én láttam olyan kutyát, akinek a gazdája ugyanígy vélekedett, és nem hiszem, hogy nagyon jó volt teljesen süketen, vakon, maga alá piszkítva, járni már nem tudva kiszenvedni. De nem is ez a lényeg. Az altatást megelőző napon Lizával volt az egész családja, és aznap reggel tiramisut kapott reggelire, mert nagyon szerette. Már régóta csak a speciális kutyatápot kaphatta, meg ta