Szabó Lőrinc
Nyár (1954) Nyár. Kert. Csönd. Dél. Ég. Föld. Fák. Szél. Méh döng. Gyík vár. Pók ring. Légy száll. Jó itt. Nincs más, csak a kis ház. Kint csönd és fény. Bent te meg én. Ezt a verset talán harmadik végén szavaltuk együtt az általános iskolai naaagy szerelmemmel. Nagyon szép vers, és sokáig töprengtem rajta, vajon véletlenül szavaltuk-e pont mi ketten, vagy Margit néninek volt ezzel valami célja. Most azt gondolom, véletlenül alakult így, de azért megmosolyogtat, ha visszaemlékszem, mennyire izgultam-remegtem, hogy állunk egymás mellett ketten az egész iskola előtt, és mondjuk azt a nehezen megjegyezhető verset, amit mennyit gyakoroltunk. Most van az, amikor nem is gimis lennék szívesen, hanem alsós. De szép is volt az :)