LizaGazdija

Voltam ma a műfordítónál. Amikor felhívtam, nagyon meglepett, hogy magához hívott meg, azért ez nem semmi. Kiderült, hogy pont ott lakik, ahol Rékáék régen, csak nem tízemeletesben, hanem a közvetlenül Rékáék panelje mellett álló kertes házak egyikében. Nem kevésszer sétáltunk el a házuk előtt, amikor még oda jártam Rékáékhoz :) Háromra mentem, sikerült kivételesen időben odaérni, büszke is vagyok erre a teljesítményre. (Én, aki a jedlikes években sokáig fél 7-re mentem be a 3/4 8-as nulladik órára. Biztos az egyetem alatt romlottam el.) Nagyon kedvesen fogadtak, a műfordító felesége nagyon közvetlen is volt. Tanította anyut a Jedlikben, még '78 környékén, de nem emlékszik rá, amin mondjuk nem hinném, hogy csodálkozni kéne, anyu sem hiszi: elég régen volt ez már, ráadásul anyu nem volt tagozatos, szóval kevés óraszámban találkozott az angoltanárával. Mindenesetre vicces, hogy tényleg milyen kicsi a világ. Körülbelül egy órát voltam náluk, minden kérdésemet feltettem a Pán Péterrel

Kedden itt volt nálunk Réka. Nyakán a leadási határidő, a konzulense nem nagyon segített neki, úgyhogy együtt átnéztük, elírásokat kerestünk, meg próbáltuk kitalálni, hogyan lehetne legjobban megformázni. Remélem, jó lesz. Közben nassoltunk, nézegettünk mindenféle rövidfilmet. Szerdán Blanka jött át, megint nassoltunk, pletykálkodtunk, beszélgettünk, most egészen sok időnk volt. Tervezgetjük a következő alkalmat :)

Reggel Tomi locsolással ébresztett, de nagyon odafigyelt, hogy ne menjen a kölni az arcomba, és ne érjen egyéb kellemetlenség sem. Aztán kiderült, hogy hozott a nyuszi mindenféle ajándékokat, például sok csokit :), tudja ő, mi kell nekem. Tominak is hozott több apró csokikát, meg egy ilyet: Mivel nem lettem kreatívabb karácsony óta, nem saját ötlet, hanem innen vettem, és a csokizás sem sikerült, de ez csak utólag tűnt fel, ráadásul még a tojáscukrot sem találom, amit külön ezért vettem, majd biztos meglesz karácsonyra, addig is Haribo Jelly Beans került a nyuszi elé festett tojás gyanánt. De azért egészen szép lett, Tominak legalábbis tetszett. A délelőttöt játszással töltöttük, befejeztük a legutóbbi keresgélős játékunkat, ami közepesen volt jó, egy vérfarkast kellett üldözni, és persze a végére kiderült, hogy szerencsétlen még csak nem is vérfarkas, csak egy bűnöző. Délután átmentünk anyuékhoz, akik akkor érkeztek meg Hortobágyról, és bejöttek értünk, hogy Lizát is el tudjuk vinni