Bátorság
Ma is teljesen lenyűgözött és meghatott a gyerek. Oltásra kellett mennünk vele negyed 5-re, ezért már kora délután mondtuk neki, hogy megyünk a doktor nénihez, és szurit fog kapni, hogy ne betegedjen meg. Sokat mondogatta ezek után, hogy "szuji", meg mutatta, hova fogja kapni. Négykor simán elsétált a kis lábán a rendelőig*, közben mutogatta a karját, és mondogatta, hogy "szuji". Azt is mondtam neki, hogy kicsit fájni fog, de nagyon hamar túl fog esni rajta. Abszolút nem ijedt meg szerencsére. Nagyon örült, hogy egyedül mászhatott fel a vizsgálóasztalra az odatolt fellépőről - imád mászni, minden nap gyárt neki az apja kalandpályát, amin mászhat. Az kicsit megzavarta a leányzót, hogy nem a doktor nénije jött be a rendelőbe, hanem az egyik helyettese, egy férfi, de megnyugodott, mikor mondtam, hogy akkor most egy doktor bácsi adja be a szurit. Simán tartotta a karját, nem kellett lefogni, nem menekült a tű elől. Két oltást is kapott végül, mert bár az egyiket lehet