LizaGazdija

Mivel Arany János idén 200 éve született, gondoltam, tőle választok verset mára, de most olyat, amit eddig nem ismertem. Ezt találtam, tetszik: Arany János:Juliska elbújdosása Egyszer egy kis leány mit tett fel magába? Azt, hogy ő biz' elmegy széles e világba, Elbujdosik messze, a határon végig, A mező párkányán leboruló égig, Túl a három nyárfán, a tanyákon is túl. Fele sem bolondság, mert már épen indul; Látszik, hogy korántsem tréfa volt a terve; Szegénykét, vajon mi indíthatta erre? - Hát bizony gyakorta megesik, nem újság A gyerek-szobában az ily háborúság: A fiú vagy lányka tisztjét megfeledi: Papa megdorgálja s a mama megfeddi, Sőt, ha nagy a vétség s nagyon rossz a gyermek, Az se hallatlan, hogy valakit megvernek, Azzal kényszerítik a maga javára, Melynek egy-két könnycsepp nem olyan nagy ára. A mi kis lányunkat vereség nem érte: De fájt neki a szó s megneheztelt érte; Félreül duzzogni, csinál képet, hosszút, Töri fejét nagyba, mikép álljon bosszút. Mellé sompolyog a ci...

És a költészet napja. Tomi küldött egy cikket , amiben sok-sok olyan infó volt, amit csak részben vagy egyáltalán nem ismertem eddig. Megint jól megsajnáltam szegény költőt, nagyon kemény élete volt. Kertész leszek Kertész leszek, fát nevelek, kelő nappal én is kelek, nem törődök semmi mással, csak a beojtott virággal. Minden beojtott virágom kedvesem lesz virágáron, ha csalán lesz, azt se bánom, igaz lesz majd a virágom. Tejet iszok és pipázok, jóhíremre jól vigyázok, nem ér engem veszedelem, magamat is elültetem. Kell ez nagyon, igen nagyon, napkeleten, napnyugaton - ha már elpusztul a világ, legyen a sírjára virág. 1925. április Egyébként meg olyan brit nagykövetünk van, aki tud magyarul, és nem fél használni ezt a tudását. A mai nap tiszteletére például József Attilát szavalt, íme:

Felolvasóest volt ma egy bécsi magyar bisztróban. Hárman olvastak fel Weöres Sándor verseiből azzal a céllal, hogy megmutassák, a gyerekversei is mély értelműek, és a felnőtteknek szólók is játékosak. Mivel alapvetően nem szeretem annyira a verseket, tudtak újat mutatni, és nagyon jó volt a válogatás. Két (vagy, ha úgy vesszük, három) vers tetszett különösen, mutatom őket. Boldogság "A férfi" Szeretem ernyős szemedet, etető puha kezedet, mellém simuló testedet, csókolnám minden részedet. Ha minket földbe letesznek, Ott is majd téged szeretlek, őszi záporral mosdatlak, vadszőlő-lombbal csókollak. "A nő" Hidd el, ha egyszer meghalunk, föl a felhőbe suhanunk. Vének leszünk és ráncosak, de szívünkben virágosak. Nagy felhő-hintánk csupa láng, alattunk sürög a világ, gurul a labda, sül a fánk, mosolyog hetven unokánk. Két részlet A teljesség felé című műből Tíz lépcső Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad. Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te mag...

SCHEIN GÁBOR: VÁRAKOZÁS – Régóta várok rád. – Elkéstem. De most itt vagyok. – Igen, most itt vagy. De tudod, a várakozást nem olyan könnyű abbahagyni. – Akkor elmenjek? – Ne! Maradj! Veled egészen más várni rád. (Lovas Andrea [szerk.]: Elfelejtett lények boltja)

Hát, az tegnap volt, de most pótolom. Arra gondoltam, jó ötlet lenne megismerni egy új magyar verset ebből az alkalomból. Mármint egy olyan verset, amit eddig nem ismertem. Erre esett a választásom, mert nagyon igaz: Babits Mihály: Névjegyemre A név, mely áll e kis papíron, kimondva szó, mely száll tova. Lehellet és üres jel annak, ki nem hallotta még soha! S e rövid név, értelme tárva, tudjátok mégis, mit jelent? Egész világot, önkörében, mely zártan, szuverén kereng. S nem kisebb, mint a ti világtok, mely földből s csillagokból áll: két vége van minden világnak a születés meg a halál. Nem kisebb, semmit, sőt az ég s föld között valókkal még nagyobb; s mindenképp más a tieteknél: én nektek idegen vagyok. S világom tág, de idegennek belé a bemenet tilos: jaj, mért egy örök idegennek jelzé nevét e papiros?

Idén József Attila, mert ma éppen 110 éve, hogy megszületett. Kertész leszek, fát nevelek, kelő nappal én is kelek, nem törődök semmi mással, csak a beojtott virággal. Minden beojtott virágom kedvesem lesz virágáron, ha csalán lesz, azt se bánom, igaz lesz majd a virágom. Tejet iszok és pipázok, jóhíremre jól vigyázok, nem ér engem veszedelem, magamat is elültetem. Kell ez nagyon, igen nagyon, napkeleten, napnyugaton - ha már elpusztul a világ, legyen a sírjára virág.

Mondd el nekem, miért nem vagy idegen, mozdulataid honnan ismerem, miért tudom rólad, amit még te sem?

József Attila születésének 109. évfordulója KOPOGTATÁS NÉLKÜL Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma. A kancsóba friss vizet hozok be néked, cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm, itt nem zavar bennünket senki, görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod. Nagy csönd a csönd, néked is szólok, ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek, melegben levethesz nyakkendőt, gallért, ha éhes vagy, tiszta papirt kapsz tányérul, amikor akad más is, hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes vagyok. Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, bántana, ha azután sokáig elkerülnél. 1926. ápr.

Én eddig nem tudtam, hogy Rejtő verseket is írt. Pedig de. A Moly jóvoltából ma megismerkedtem az egyikkel. Íme : REJTŐ JENŐ: FURCSA ESTÉK Most néha-néha álmodozni szoktam nevetséges ez nagyon, de szép. Az ember alkonyatkor meghatottan álmodik csendben egy-két bús mesét. Hogy – teszem – lassan elmúlik az ősz vagy mondjuk nyárral álmodik szegény vagy meglát Téged amint csendben jössz és mondjuk sír is éjnek idején. Vagy hogyha éppen utópiát vágyom megcsókolom lágyan a kezed vagy néha-néha megcsókollak szájon bolond, bús kis álmocskák ezek. És ránkborul az éjjel édesen és látom, hogy nekünk mindent lehet az ilyenek nem álmok, kis szivem, ez már egy bódult, lázas őrület.

Robert Burns: John Anderson, szivem, John John Anderson, szivem, John, kezdetben, valaha hajad koromsötét volt s a homlokod sima. Ráncos ma homlokod, John, hajad leng deresen, de áldás ősz fejedre, John Anderson, szivem. John Anderson, szivem, John, együtt vágtunk a hegynek, volt víg napunk elég, John, szép emlék két öregnek. Lefelé ballagunk már kéz-kézben csöndesen, s lent együtt pihenünk majd, John Anderson, szivem. (Szabó Lőrinc fordítása) Mennyire szerettem ezt a verset a gimiben! Hányszor elolvastam! Most a Moly címlapján találkoztam vele újra, mert ma van a költő születésének 255. évfordulója, amiről a Moly ezzel a verssel emlékezik meg. Nekem meg kicsit belesajdult a szívem, és arra gondolok, mennyire szeretném én is megtalálni a magam John Anderson, szívem, Johnját. 

József Attila 108 éves lenne ma. Idén az ő egyik versével emlékezem meg a költészet napjáról, azzal, aminek a megzenésített változatát nagyon sokat énekeltük a gólyatáborban. TUDOD, HOGY NINCS BOCSÁNAT Tudod, hogy nincs bocsánat, hiába hát a bánat. Légy, ami lennél: férfi. A fű kinő utánad. A bűn az nem lesz könnyebb, hiába hull a könnyed. Hogy bizonyság vagy erre, legalább azt köszönjed. Ne vádolj, ne fogadkozz, ne légy komisz magadhoz, ne hódolj és ne hódits, ne csatlakozz a hadhoz. Maradj fölöslegesnek, a titkokat ne lesd meg. S ezt az emberiséget, hisz ember vagy, ne vesd meg. Emlékezz, hogy hörögtél s hiába könyörögtél. Hamis tanúvá lettél saját igaz pörödnél. Atyát hivtál elesten, embert, ha nincsen isten. S romlott kölkökre leltél pszichoanalizisben. Hittél a könnyü szóknak, fizetett pártfogóknak s lásd, soha, soha senki nem mondta, hogy te jó vagy. Megcsaltak, úgy szerettek, csaltál s igy nem szerethetsz. Most hát a töltött fegyvert szoritsd üres szivedhez. Vagy vess el m...

Megtaláltam végre a magyar változatot is portörlés közben: a When We Were Very Young című kötetben van benne angolul és magyarul. Ez a magyar változat Papp Gábor Zsigmond fordítása, lektorálta Tandori Dezső: Szeretnék egy királyságot kapni, Senkinek se kéne szótfogadni. Spanyol király ha lehetnék, tudod, Akkor se vennék sapkát, ha zuhog. Ha francia lennék? Volnék rideg, A franc fésülködne Rose néninek. Görög trón sem volna rossz kezdetnek, Bármit leverhetnék, nem vernek meg. Hogyha uralkodó lennék, norvég, Otthon egy elefántot tárolnék. Ha meghódítanám Babilont, ott A kesztyűmről levágnám a gombot. Vagy ha a sors Timbuktuba vetne, Nem is mondom, mi mindent lehetne. Ha kaphatnék bármilyen koronát, Rosszalkodnék egy gyerekkoron át! Imádom! És még egyszer angolul: I often wish I were a King, And then I could do anything. If only I were King of Spain, I'd take my hat off in the rain. If only I were King of France, I wouldn't brush my hair for aunts. ...