LizaGazdija

Bementem a postára, és jól sejtettem, a könyvem érkezett meg. Akkora, hogy leesett az állam. Minden oldal közepén, egy vékony hasábban megy Laura szövege, mellette kétoldalt kiegészítések, magyarázatok a szerkesztő részéről, valamint rengeteg kép. Ez nagy élmény lesz, már előre örülök neki :)

Már meg is néztem, nagyon kíváncsi voltam rá. Laura írói pályafutásának alakulását, jelentős íróvá érésének stációit követi nyomon attól kezdve, hogy Almanzóval elhagyják De Smetet, egészen Laura haláláig, ami laza hetven év. A könyvsorozat mind a nyolc kötetének történetét bemutatja, de érdekes módon a kilencedikről, amelyik Laura és Almanzo házasságának első négy évéről szól, és ami már csak posztumusz jelent meg, nem esik szó. Egyrészt logikus, mert az a kötet nem az eredeti sorozat része, másrészt nekem mégis fura, mert ugyanúgy Laura írta, mint a többit. Az is kiderült belőle, hogy még Laura életében létrehozták a Laura Ingalls Wilder-díjat, amit kiváló gyermekirodalmi munkásságukért kaphatnak meg írók, és a legelső évben Laurát tüntették ki vele. Nagyon sok újat megtudtam a dokumentumfilmből, például azt, hogy Laura és a lánya, Rose együttműködése (Laura írt, Rose volt a szerkesztője) nagyon nem volt problémamentes, rengeteg feszültséggel és veszekedéssel járt. Ha megpróbál...

Szerintem csütörtök este rendeltem, és ma megérkezett a Laura Ingalls Wilder életéről szóló dokumentumfilm ❤ Ezzel meg is van a hétvége egyik programja, már alig várom. És majd jön a könyv is, az is de jó lesz! Idén korán jött a karácsony :)

Alapvetően nem szoktam pénzt költeni csak magamra, de most úgy döntöttem, hogy megteszem. Most sem kell annyira rettenetesen durvára gondolni, de két olyan dolgot is megvettem, amire nagyon régen vágytam már. Az egyik Laura Ingalls Wilder önéletrajza. Sokáig csak azt lehetett tudni, hogy a '30-as években egy kötetben megírta a gyerekkora történetét 2-től 18 éves koráig, de a kiadóknak nem kellett, mert olyan nem gyerekeknek való események is említésre kerültem, mint például a kisöccse halála. Ő alapvetően nem gyerekeknek akart írni, hanem memoárt, de a kiadók úgy érezték, az 1870-es, '80-as évek világa kicsiknek való sztori. Laura magától elfogadta volna, hogy akkor ez nem jött össze, de volt neki egy újságíró lánya, aki addig győzködte, hogy dolgozza át a memoárját, míg végül nekilátott, és megírta ugyanazt a sztorit nyolc kötetben, gyerekeknek címezve, nekik való nyelvezettel. (A kilencediket, ami a házassága első négy évéről szól, később írta, a férje halála után, és csak po...

A napján, február 7-én nem volt róla poszt, és sejtem, hogy rajtam kívül mást nem is mozgat meg az esemény, de nekem akkor is fontos, hogy megemlékezzek róla, február 7-én volt 150 éve, hogy Laura Ingalls Wilder megszületett, február 10-én volt 60 éve, hogy meghalt, február 13-án volt 160 éve, hogy a férje, Almanzo Wilder megszületett. Tervezgetem egy ideje, hogy megveszem a Little House-könyvek nemrég kiadott előzményét, azt a regényt, amit minden kiadó visszadobott, hogy nem való gyerekeknek, és rossz is, valamint az életéről szóló DVD-t, amit Dean Butler, a sorozatbeli Almanzo rendezett és narrált. Nem kizárt, hogy idén végre sort is kerítek rá.

"A farm, ahol élünk", gyerekkorom kedvenc sorozatának FB-oldala tette ki a következő képet a következő szöveggel az ünnep alkalmából: Egy illusztráció az eredeti regényből, ha jól tévedek. "Happy 4th of July! We're remembering the 4th of July celebrations in "Little Town on the Prairie" where Carrie tries lemonade for the first time and Almanzo wins the buggy race." Avagy: "Boldog július negyedikét! Megemlékezünk a "Little Town on the Prairie" című regény július negyedikei ünnepségéről, amikor Carrie életében először ivott limonádét, és Almanzo megnyerte a lovaskocsiversenyt." És én ezen kis híján elsírtam magam. Mert milyen vidám ünnepség volt (emlékszem még rá a könyvből, mert már akkor is megfogott), milyen boldogok voltak aznap Lauráék, és mindez milyen régen volt (laza 140 éve), és hogy elmúlt az életük. Ez így leírva nagyon hülyén jön ki, tisztában vagyok vele, és nem is tudom, valaki ráismer-e erre az érzésre. ...

Idén 40 éves A farm, ahol élünk. Ennél már csak az durvább, hogy három év múlva már 20 éve lesz, hogy megismertem, és a kedvenc sorozatom lett. Úristen. Akkor... ... és most Hasonlóan megrázó, hogy Melissa Gilbert, aki nekem örökké Laura, ma már Anyát játssza A farm, ahol élünk-musicalben. Plusz egy poén:

Nagyon kicsit tud csak lendíteni a hangulatomon, de címlapsztori lett a Molyon a Laura Ingalls Wilderről írt értékelésem, mivel ma van Laura születésnapja. Az már pár napja eszembe jutott, hogy mindjárt elérkezik a jeles nap, de ma annyira ki vagyok borulva, hogy nem gondoltam rá, és nem értettem, miért érkezik annyi "kedvencelés" erre az irományra, hová kerülhetett ki. Aztán a címlapra tévedtem, és meglett a válasz.

ma lenne 146 éves. Az igazi és a filmes Laura Idén semmit nem olvastam tőle ebből az alkalomból, viszont tegnap megnéztem egy részt A farmból, igaz, annak hozzá viszonylag kevés köze van.

Egy darabig most ez volt az utolsó Laura-könyvem, mert bár ma megérkezett az utolsó három kötet (csodaszépek), a soron következő, a hatodik továbbra sincs meg. Mint már sejtitek, nagyon tetszett, nagyon jó volt, örülök, hogy olvashattam. Azzal kezdődik a történet, hogy az előző könyv vége óta eltelt majdnem négy év, és a család éppen a skarlát után van Walnut Grove-ban. Mindenki meggyógyult, mindössze egy apróság maradt emlékeztetőül: Marynek a szemére ment a betegség, ezért szegény megvakult. Annyira sajnálom most megint. Ő volt mindig a jó kislány, a szófogadó, a csendes (meg a testvéreinek parancsolgatós, de ez most mindegy), és akkor az univerzum mindezt ezzel tudja jutalmazni. Bár az is lehet, hogy azért kapta ezt pont ő, mert ő volt a jó kislány, és ő tudta leginkább türelemmel viselni a helyzetet. Akárhogy is, 14 évesen megvakulni nagyon-nagyon rossz lehet, ráadásul nála úgy történt, hogy egyre kevesebbet látott, aztán már csak fényeket meg árnyékokat, aztán semmit. Ebben másfél...

Ez már a negyedik Little House könyv, és a harmadik, ami Laura gyerekkoráról szól. (Közben megfejtettem, miért választhatta Almanzo gyerekkorából pont a 10. életévet könyvtémául. Talán azért, mert ő maga éppen abban az évben született.) Megint nagyon tetszett az egész. A prérin sosincs idő se pihenésre, se unatkozásra: ha nem lenne elég a napi munka, akkor mindig van némi sáskajárás, préritűz vagy hóvihar. A legdurvább azért a sáskajárás, az jó kis tanulsággal szolgálhatott a családnak arra vonatkozóan, miért nem kell tartozni senkinek. Mármint náluk is alapvetés, hogy sosem tartozunk, de az újrakezdéshez Walnut Grove-ban kell némi hitel, amit mind akkor szándékoznak megfizetni, amikor majd learatták a rengeteg búzát. Aztán az aratás előtt egy héttel megjelennek a sáskák, és mindent fölzabálnak. Annak azért kicsit örülök, hogy valójában nem a kőfejtőbe ment ezután Charles munkáért, és nem robbant fel a munkatársa, hanem egyszerűen elsétált 300 mérföldre (!) keletre, és ott aratott. Csa...

Ez a sorozat címadó kötete, bár a két történetnek még mindig nem sok köze van egymáshoz. Ugyan még csak ezután érkeznek meg Walnut Grove-ba, de felismertem néhány jelenetet a filmből. Ezek szerint azért sok kis történetet felhasznált Michael Landon, bármennyire átírta is a nagy egészet. Nagyon-nagyon tetszett. Még mindig tetszik a könyvek stílusa, a sok szép rajz, és továbbra sem zavar, hogy az írónő 8-12 év közötti gyerekeknek szánta. Nagyon szimpatikus nekem ez a család és ez az életforma. Ez az igazi életrevalóság: bárhová vesse is őket a sorsuk, apa fogja magát, épít egy házat meg egy istállót, ás egy kutat, aztán megműveli a földet. Azt azért sajnálom, hogy ennyire nagyon nem szerették az indiánokat, a rasszizmus ellen kiművelt fejemben sikítozik ez ellen egy hang, de onnantól kezdve, hogy találkoznak is indiánokkal, nemcsak beszélnek róluk, már jobban érthető a hozzáállásuk – én sem örülnék, ha valaki néha megjelenne a házamban, és elvinné az összes élelmemet. Nagyon meglepő szám...

Akkor most megosztok egy nagyon-nagyon szuper oldalt , érdemes elejétől a végéig átnyálazni. Nem tudom, mit szeressek jobban: Ingallsék kis házainak helyszíneit vagy Charles dalait, amiket a hegedűjén játszott, de az biztos, hogy készen vagyok. Meg ha már itt tartunk, ez a képgaléria sem rossz. Meg ez a másik oldal .

Nagyon-nagyon szeretném ezt a könyvet:     Hogy ne legyen könnyű velem, pontosan ebben a kiadásban szeretném, nem jó se régebbi, se újabb, csak ez. (Csak azért, mert az összes többi is ennek a sorozatnak a tagja, és zavarna egy kakukktojás.) Ha valaki meglátja ezt valahol 5-6 eurónak megfelelő áron, esetleg úgy, hogy nincs hozzá még egyszer ennyi szállítási költség, az ne habozzon szólni nekem! Nagyon megköszönném. (A bookdepositoryt néztem, ott éppen out of stock, de már csak két könyvem van itthon a boxed setből, és nemsokára érkezik a többi három. Igen, a Long Winter pont a hatodik kötet. Ez nem igazság.)

Ez a Little House-sorozat második kötete, és kis kitekintés a többihez képest, ugyanis kivételesen nem Laura családja áll a középpontban, hanem Almanzóék. Almanzo 9 éves, amikor a történet kezdődik, és 10 is elmúlik, mire véget ér, tehát kb. egy évet mutat be a regény. Jófajta gyerekkönyv: nagy betűkkel szedték, gyönyörűek az illusztrációk, és eléggé egyszerű a nyelvezete, rövid mondatokkal operál az írónő. Továbbra sem ismerem a farmon használt eszközök többségét se angolul, se magyarul, de azért a képek meg a képzeletem minden helyzetben kisegített. Az a fantasztikus ebben a könyvben, hogy aprólékosan, részletesen leír minden tevékenységet, ami csak egy farmon előfordulhat, így aztán az amerikai célközönség, vagyis az amerikai, 8-10 év közötti gyerekek pontosan megtudják, hogyan éltek az elődeik. Árad a szeretet abból, ahogyan az írónő megmosolyogja férjének gyermekkori énjét, amiért folyton éhes, és bármit megtesz, hogy ne kelljen iskolába mennie. Az egész regény inkább novellafüzér...

A 72. helyen Laura Ingalls mosolyog A farm, ahol élünkből, és én ennek nagyon örülök: az a sorozat volt a szívem csücske, annak a sorozatnak a főcíméről sem volt opció lemaradni soha, amíg csak vetítették. Imádtam, kész, kell nekem egyszer az eredeti könyvek mellé az eredeti DVD is, mind. Na, ez az említett főcím, mögötte meg azonnal jön a vége főcím:

Az ancestry.com oldalon most 5 napig ingyen tekinthetnek bele a regisztrált tagok az 1910-es amerikai népszámlálás dokumentumaiba. Névre, születési dátumra és helyre meg lakhelyre is lehet keresni. Ki sem találnátok, kire repültem rá egyből. Az Ingalls-családra, természetesen :) És mindenkit megtaláltam, aki még élt 1910-ben, tehát egyedül Charles Ingallsről nincs bejegyzés, mert ő már 1902-ben meghalt. (Így elsőre semmi nem látszik, tudom, de azt szerettem volna, ha minden, de minden rovat rajta van a képen, még az is, miszerint Mary vak. Ha viszont jobb klikket nyomtok a képekre, és azt választjátok, hogy kép megnyitása új lapon, akkor teljes nagyságában megtekinthető mindegyik, és minden szó gyönyörűen olvasható. Ja, egyébként Grace képének a tetején látható egyedül, melyik rubrikában milyen adat szerepel, mert a többiek jóval lejjebb szerepeltek adott lapon, és túl sokat kellett volna bogarászni.) Ez itt Laura és Almanzo háztartása, rajtuk kívül még a 22 éves lányuk, Rose élt ott: ...