Jó estét nyár, jó estét szerelem! (Pesti Színház) - spoileres
Fejes Endre regényét még akkoriban olvastam, amikor két-háromnaponta elolvastam egy-egy regényt, nem ritkán egyáltalán nem aludtam éjjel, mert túl sok olvasnivalóm volt, és egy jellemző esetben a Zabhegyezőt letéve éjfélkor azonnal rágyújtottam az Üvöltő szelekre. Azt a kontrasztot soha nem fogom elfelejteni, nagyon kemény volt.
No de a lényeg, hogy ekkoriban 13-14 éves lehettem. A regény persze elhomályosult már az emlékezetemben, csak a minden lányt átverő "görög diplomat"-ra emlékeztem, meg arra, hogy a végén gyilkos lesz a fiúból. És arra is, hogy nagyon tetszett a könyv, mert izgalmas és fordulatos volt. Úgy emlékszem, az erkölcsi kérdéseket nem nagyon vettem észre benne, vagy legalábbis csak olyan 13-14 éves szinten, miszerint ez egy rosszfiú, és ölni bűn. Azt akkoriban még nem tudtam, hogy megtörtént esetet dolgoz fel a történet, ez csak most derült ki számomra, és így még elgondolkodtatóbb a regény. Amikor megláttam, hogy a Pesti Színházban játszani fogják a darabot, mindenképpen meg akartam nézni. Végül is sikerült a két bemutató közül az egyikre jegyet venni (véletlenül). A másik, az igazi, nagy bemutató tegnap volt. Őszintén szólva meglepett, hogy Fejes Endre még él, de nagyon tetszett a gondolat, hogy 91 évesen ott lesz a bemutatón, és micsoda élmény lesz neki, hogy 38 évvel az eredeti bemutató után most megint ott lehet a darab bemutatóján. De másfél héttel a nagy esemény előtt sajnos meghalt, ez az élmény már nem adatott meg neki. Nagyon szép megemlékezést lehet látni róla a színház aulájában. Van egy összefoglaló az életéről, és vannak tőle idézetek meg képek a műveiből készült előadásokból.
A darab szerintem nagyon jó lett. Díszlet nincs, ahogy a modern darabokban általában (ezt amúgy nem annyira szeretem, várom már, mikor jön megint divatba a régi módi), de vannak mozgatható falak a színpadon, amelyek hol átlátszóak, hol 1960-as évekbeli tapéta mintáját veszik fel, hol kivetítőként funkcionálnak - ez utóbbi esetben korabeli híradó- és újságrészletek, valamint reklámok láthatók rajta, így emlékeztetve a nézőt, hogy melyik korban is járunk, és milyen is volt annak a kornak a hangulata. A színészek játéka nagyon tetszett, főleg Börcsök Enikőé és a főszereplő Wunderlich Józsefé. Nem emlékszem, a regényben ez hogy van, de a színpadon már jó korán kiderül, hogy a sötét ruhás fiú nagyon agresszív, talán kicsit pszichopata is, de érdekes módon egyik nőt sem ijeszti el azzal, amikor kimutatja a foga fehérjét. Az eredeti szereposztás amúgy elég parádésra sikerült, ahogy mondani szokták: Hegedűs D. Géza, Halász Judit, Hernádi Judit, Kútvölgyi Erzsébet, Szilágyi István, Bánsági Ildikó, Páger Antal, Bánfalvi Ágnes, Peremartoni Krisztina játszott benne.
A fiú lakatosként dolgozik a csőgyárban, és egy másik pasival kénytelen egy lakásban lakni, mert jobb körülményekre nem elég a fizetése, ami egyébként 1600 forint. Nyomasztó neki így élni, nem érzi igazságosnak, hogy neki nem jár jobb. Így aztán kezébe veszi az ügyet - szerez egy öltönyt kölcsönbe, és a fizetésnap utáni néhány napban aktatáskával a kezével, akcentussal, tört magyar nyelven hülyíti a sok csalódást átélt és a jobb élet reményére szintén fogékony nőket. Görög diplomat, a Margitszigeti Nagyszállóban lakik, és havonta csak néhány napot tölt Magyarországon, egyébként munkájából kifolyólag úton van, Londonban, Párizsban meg egyéb vonzó helyeken. A nők persze azonnal elalélnak a gazdag külföldi férfi szövegétől, neki meg bejön, hogy felnéznek rá és rajonganak érte, amit egyszerű munkásként azért nem lenne ilyen könnyű elérnie. Többeknek a kezét is megkéri, aztán mindet csúnyán átveri. Ily módon a fizetését néhány nap előtt elveri, hiszen a nőket szép éttermekbe kell vinni, az meg nem olcsó móka. A következő fizetésig aztán lapít és koplal. Nem tiszteli, nem szereti a nőket, haragszik rájuk, amiért nagyon nem így viselkednének vele, ha lakatosként mutatkozna be nekik, esetleg a munkásruhájában.
Aztán bejelentkezik a karma: az egyik nőbe beleszeret. Merthogy szép. Szerencsére a lány hasonlóan felszínes, mint ő. Egy hiba van, fordult a kocka - ő szerelmes, de a lány nem, ő csak játszik, mert imponál neki, hogy egy ilyen magas rangú férfi a nyálát csorgatja utána. És ebből lesz a baj. Ahogy mindig, itt is elérkezik a lebukás pillanata, és a lány nem intézi el annyival a történetet, hogy nagyon sír, esetleg átkokat szól, ő inkább megfenyegeti a srácot, hogy feljelenti a rendőrségen, aztán elmegy a munkahelyére, és a kollégái, sőt egész Budapest előtt lejáratja, mert őt nem lehet büntetlenül megalázni. Ettől persze a fiúból előtör az állat, Csillebércre csábítja a lányt, és az erdőben elvágja a torkát. Ez meglepett, úgy emlékeztem, a Gellért téren csinálja, de aztán rájöttem, hogy nem, csak a könyv szerint utána betántorog a városba csurom véres öltönyben, és még akkor is azt hajtogatja az akcentusával meg a tört magyarjával, hogy ő egy görög diplomat. Most akkor sajnáltam meg legjobban ezt a nyomorult fiút, amikor konkrétan könyörgött a lánynak, hogy ne kelljen megölnie, de a lány persze nem értette meg a kérdést, fel sem merült benne, hogy neki ezek lehetnek az utolsó percei, ha kitart a bosszú mellett.
Azon gondolkodtam el, mennyire hibás a fiú, és mennyire hibásak a körülmények. Tényleg nagyon rossz lehet, ha az embernek nagy tervei, reményei, ambíciói vannak, és közben esélye sincs kitörni, hiába próbálja ennek ellenkezőjéről meggyőzni a főnöke. Az viszont saját döntés, hogy az ember ezt úgy-ahogy feldolgozza, vagy tisztességtelen módszerekhez nyúl annak érdekében, hogy egy kicsit mégis kitörjön abból, amibe amúgy bele van ragadva. Arról, hogy pszichopata is még ráadásul, nem tehet, azt nem ő választotta. Azon túl, hogy elveszi egy másik ember életét, abból derül ki, hogy nagyon nincs rendben a feje, hogy nem méri fel, tök felesleges bántani a lányt, mert neki így is, úgy is reszeltek. Ha a lány botrányt csinál, akkor munkanélküli lesz, megalázott, talán még le is ültetik egy kis időre. Ha viszont megöli a lányt, esélytelen, hogy ne legyen belőle nagyon gyorsan gyanúsított, mivel a lány családja tudott a kapcsolatukról, és hát korábban több lány is feljelentette már, tehát tudják a rendőrségen, hogy ő kicsoda, vagyis nem áll meg a "görög diplomat" álcája. Ez esetben szintén munkanélküli lesz, megalázott, és akár halálbüntetést is kaphat. Aztán az is lehet, hogy ennyire mindegy volt már minden, hogy ez a lehetőség sem tudta őt jobbra belátásra téríteni.
Sajnálom a lányt, sajnálom a fiút, és el tudom képzelni, mennyire megkönnyebbülhettek a korábban átvert nők, hogy beléjük nem lett szerelmes a "kicsi görög".
Fú, nagyon jó darab ez, és persze újra kéne olvasni a regényt, de hát... Kilométeres az eddig még nem olvasott könyvekből álló várólistám is. De a filmet azért majd megnézem. Úgy rémlik, a könyv elolvasása után is megnéztem egyszer, de nem emlékszem rá, csak annyira, hogy az is tetszett. Meg érdekelne az 1977-es változat is, remélem, fellelhető valahol.
Végül egy kis vidámság. A darabbal kapcsolatos keresgélés közben találtam, nagyon jó:
No de a lényeg, hogy ekkoriban 13-14 éves lehettem. A regény persze elhomályosult már az emlékezetemben, csak a minden lányt átverő "görög diplomat"-ra emlékeztem, meg arra, hogy a végén gyilkos lesz a fiúból. És arra is, hogy nagyon tetszett a könyv, mert izgalmas és fordulatos volt. Úgy emlékszem, az erkölcsi kérdéseket nem nagyon vettem észre benne, vagy legalábbis csak olyan 13-14 éves szinten, miszerint ez egy rosszfiú, és ölni bűn. Azt akkoriban még nem tudtam, hogy megtörtént esetet dolgoz fel a történet, ez csak most derült ki számomra, és így még elgondolkodtatóbb a regény. Amikor megláttam, hogy a Pesti Színházban játszani fogják a darabot, mindenképpen meg akartam nézni. Végül is sikerült a két bemutató közül az egyikre jegyet venni (véletlenül). A másik, az igazi, nagy bemutató tegnap volt. Őszintén szólva meglepett, hogy Fejes Endre még él, de nagyon tetszett a gondolat, hogy 91 évesen ott lesz a bemutatón, és micsoda élmény lesz neki, hogy 38 évvel az eredeti bemutató után most megint ott lehet a darab bemutatóján. De másfél héttel a nagy esemény előtt sajnos meghalt, ez az élmény már nem adatott meg neki. Nagyon szép megemlékezést lehet látni róla a színház aulájában. Van egy összefoglaló az életéről, és vannak tőle idézetek meg képek a műveiből készült előadásokból.
A darab szerintem nagyon jó lett. Díszlet nincs, ahogy a modern darabokban általában (ezt amúgy nem annyira szeretem, várom már, mikor jön megint divatba a régi módi), de vannak mozgatható falak a színpadon, amelyek hol átlátszóak, hol 1960-as évekbeli tapéta mintáját veszik fel, hol kivetítőként funkcionálnak - ez utóbbi esetben korabeli híradó- és újságrészletek, valamint reklámok láthatók rajta, így emlékeztetve a nézőt, hogy melyik korban is járunk, és milyen is volt annak a kornak a hangulata. A színészek játéka nagyon tetszett, főleg Börcsök Enikőé és a főszereplő Wunderlich Józsefé. Nem emlékszem, a regényben ez hogy van, de a színpadon már jó korán kiderül, hogy a sötét ruhás fiú nagyon agresszív, talán kicsit pszichopata is, de érdekes módon egyik nőt sem ijeszti el azzal, amikor kimutatja a foga fehérjét. Az eredeti szereposztás amúgy elég parádésra sikerült, ahogy mondani szokták: Hegedűs D. Géza, Halász Judit, Hernádi Judit, Kútvölgyi Erzsébet, Szilágyi István, Bánsági Ildikó, Páger Antal, Bánfalvi Ágnes, Peremartoni Krisztina játszott benne.
A fiú lakatosként dolgozik a csőgyárban, és egy másik pasival kénytelen egy lakásban lakni, mert jobb körülményekre nem elég a fizetése, ami egyébként 1600 forint. Nyomasztó neki így élni, nem érzi igazságosnak, hogy neki nem jár jobb. Így aztán kezébe veszi az ügyet - szerez egy öltönyt kölcsönbe, és a fizetésnap utáni néhány napban aktatáskával a kezével, akcentussal, tört magyar nyelven hülyíti a sok csalódást átélt és a jobb élet reményére szintén fogékony nőket. Görög diplomat, a Margitszigeti Nagyszállóban lakik, és havonta csak néhány napot tölt Magyarországon, egyébként munkájából kifolyólag úton van, Londonban, Párizsban meg egyéb vonzó helyeken. A nők persze azonnal elalélnak a gazdag külföldi férfi szövegétől, neki meg bejön, hogy felnéznek rá és rajonganak érte, amit egyszerű munkásként azért nem lenne ilyen könnyű elérnie. Többeknek a kezét is megkéri, aztán mindet csúnyán átveri. Ily módon a fizetését néhány nap előtt elveri, hiszen a nőket szép éttermekbe kell vinni, az meg nem olcsó móka. A következő fizetésig aztán lapít és koplal. Nem tiszteli, nem szereti a nőket, haragszik rájuk, amiért nagyon nem így viselkednének vele, ha lakatosként mutatkozna be nekik, esetleg a munkásruhájában.
Aztán bejelentkezik a karma: az egyik nőbe beleszeret. Merthogy szép. Szerencsére a lány hasonlóan felszínes, mint ő. Egy hiba van, fordult a kocka - ő szerelmes, de a lány nem, ő csak játszik, mert imponál neki, hogy egy ilyen magas rangú férfi a nyálát csorgatja utána. És ebből lesz a baj. Ahogy mindig, itt is elérkezik a lebukás pillanata, és a lány nem intézi el annyival a történetet, hogy nagyon sír, esetleg átkokat szól, ő inkább megfenyegeti a srácot, hogy feljelenti a rendőrségen, aztán elmegy a munkahelyére, és a kollégái, sőt egész Budapest előtt lejáratja, mert őt nem lehet büntetlenül megalázni. Ettől persze a fiúból előtör az állat, Csillebércre csábítja a lányt, és az erdőben elvágja a torkát. Ez meglepett, úgy emlékeztem, a Gellért téren csinálja, de aztán rájöttem, hogy nem, csak a könyv szerint utána betántorog a városba csurom véres öltönyben, és még akkor is azt hajtogatja az akcentusával meg a tört magyarjával, hogy ő egy görög diplomat. Most akkor sajnáltam meg legjobban ezt a nyomorult fiút, amikor konkrétan könyörgött a lánynak, hogy ne kelljen megölnie, de a lány persze nem értette meg a kérdést, fel sem merült benne, hogy neki ezek lehetnek az utolsó percei, ha kitart a bosszú mellett.
Kicsi görög - a mostani előadásra Pressel átdolgozta a zenét, és ez például sokkal komolyabb, drámaibb lett.
Azon gondolkodtam el, mennyire hibás a fiú, és mennyire hibásak a körülmények. Tényleg nagyon rossz lehet, ha az embernek nagy tervei, reményei, ambíciói vannak, és közben esélye sincs kitörni, hiába próbálja ennek ellenkezőjéről meggyőzni a főnöke. Az viszont saját döntés, hogy az ember ezt úgy-ahogy feldolgozza, vagy tisztességtelen módszerekhez nyúl annak érdekében, hogy egy kicsit mégis kitörjön abból, amibe amúgy bele van ragadva. Arról, hogy pszichopata is még ráadásul, nem tehet, azt nem ő választotta. Azon túl, hogy elveszi egy másik ember életét, abból derül ki, hogy nagyon nincs rendben a feje, hogy nem méri fel, tök felesleges bántani a lányt, mert neki így is, úgy is reszeltek. Ha a lány botrányt csinál, akkor munkanélküli lesz, megalázott, talán még le is ültetik egy kis időre. Ha viszont megöli a lányt, esélytelen, hogy ne legyen belőle nagyon gyorsan gyanúsított, mivel a lány családja tudott a kapcsolatukról, és hát korábban több lány is feljelentette már, tehát tudják a rendőrségen, hogy ő kicsoda, vagyis nem áll meg a "görög diplomat" álcája. Ez esetben szintén munkanélküli lesz, megalázott, és akár halálbüntetést is kaphat. Aztán az is lehet, hogy ennyire mindegy volt már minden, hogy ez a lehetőség sem tudta őt jobbra belátásra téríteni.
Sajnálom a lányt, sajnálom a fiút, és el tudom képzelni, mennyire megkönnyebbülhettek a korábban átvert nők, hogy beléjük nem lett szerelmes a "kicsi görög".
Fú, nagyon jó darab ez, és persze újra kéne olvasni a regényt, de hát... Kilométeres az eddig még nem olvasott könyvekből álló várólistám is. De a filmet azért majd megnézem. Úgy rémlik, a könyv elolvasása után is megnéztem egyszer, de nem emlékszem rá, csak annyira, hogy az is tetszett. Meg érdekelne az 1977-es változat is, remélem, fellelhető valahol.
Végül egy kis vidámság. A darabbal kapcsolatos keresgélés közben találtam, nagyon jó:
Vígszínházi búcsú, kritikák
Megjegyzések
Megjegyzés küldése