LizaGazdija

életben van. Szerencsére. Viszont súlyos agyvérzése volt, a jobb oldala teljesen lebénult, bár az orvosok szerint könnyen lehet, hogy felgyógyul ebből, mert például már valamennyire tudja mozgatni a jobb lábát. Egyelőre életveszélyes állapotban van, az orvosok szerint akkor lehet bizakodni, ha az agyvérzéstől számítva hét napon belül nem hal meg. Ma van a hatodik nap. Ezeket onnan tudom, hogy ma végre volt időm bekopogni a lányához, aki nagyon örült nekem, elmesélte, mi a helyzet, és többször megköszönte, hogy segítettem neki, meg ott voltam az anyukájával, amíg ő rohangált. Remélem, jó vége lesz a történetnek.

Ma már 32 perc alatt futottam körbe a szigetet, közben egyszer sem kellett megállni, és a térdem is szépen bírta a megpróbáltatást. Most örülök a fejemnek :) És várom a félmaratont.

Több órám elmaradt, így jutott időm fordítani. A gépem azt játszotta, hogy időnként kikapcsolt, ami nagyon kedves meg minden, csak nehéz úgy dolgozni, meg aztán automatikus mentés ide vagy oda, mindig elvész ilyenkor egy-két mondat. Aztán egyszer megint kikapcsolt, visszakapcsoltam, és közölte, hogy az utoljára másfél órája mentett fordítási állapotot tudja visszaállítani. És tényleg. Elsőre elszomorodtam, aztán kicsit ideges lettem, de ez a kettő együtt sem tartott öt percig, inkább nekiestem annak a pár oldalnak újra, és egész gyorsan a végére is értem, mert szerencsére még szinte minden mondatnál emlékeztem, hogyan írtam magyarul. Fél óra volt az egész. De azért a tanulság megvan: mostantól bekezdésenként Ctrl+S, az a tuti.