LizaGazdija

Ennyi van hátra az első könyv újraolvasásából. Kétszer. Ma belehúztam, és nem a tervezett 60 oldalt csináltam meg, hanem összesen 90-et. Az úgy együtt 180 A4-es oldalnyi szöveg mára. (Mert rájöttem, hogy holnap nem fog beleférni 2x60 oldal, de nem szeretném hétvégén is ezt csinálni, mert hétvégén pihentetni szeretném az agyamat.) És most még Joanne Harrist is fogok olvasni. Előtte azért lazításképp megnéztem a 2013-as, Turbo című csodát. Jaj, hát nagyon rossz. Mondjuk, erre számítottam. Egyszer azért meg lehet nézni, van benne néhány poén. Nagyon amerikai. De azért a mottója jó: "Nincs túl nagy álom, és nincs túl kicsi álmodozó." Közben kicsit megfáztam, de tegnap elejét vettem a nagyobb bajnak egy bögre NeoCitrannal. Ma már nem érzem rosszul magam, csak kicsit több zsepi fogy, mint általában, meg vidáman eltüszkölgetek itt magamban. De ez már semmiség :) Amúgy emlékeztek még arra a nyelviskolára, amelyiknek az igazgatója a szeptemberi interjú után január vége felé megker