LizaGazdija

Nem tudom, mi bajom volt tegnap, hogy ennyi félelem meg nyöszörgés tört rám, de mára ezek nagy része elmúlt. Például már teljesen biztos vagyok benne, hogy Gergővel minden pont olyan szuper, mint amikor itt volt, és nem is értem, miért volt bennem tegnap olyan szorongás vele kapcsolatban. A fordításból még 103 oldal van hátra. Jaj, nagyon várom a végét! Nagyon remélem, hogy tudom tartani a tervet, és keddre a végére érek. Utána már csak újra kell olvasni, az meg már tiszta Hawaii és pihenés. Előkerült Ruben, a spanyol pasi, aki idegesített, mert folyton csikizhetnékje van, ráadásul infantilis is. Még a nyáron találkoztunk párszor, ebből többször úgy, hogy Kayjel hárman (Kay a skót lány, nem tudom, meséltem-e róla, emlékeztek-e rá), aztán augusztus végén hazament Spanyolországba egy hónapra. Ehhez képest ma írt, hogy visszaérkezett. Hosszabb távon tervez maradni, munkát akar keresni a szigeten. Néha olyan szőke tudok lenni, hogy az valami egészen csodálatos. Hetek óta kívánom a ká