Altatás
Véget ér a 20 perc omm, ami közben mellette fekszem az ágyban, Flóra még a története sűrűjében. Mondom neki, köszönöm a mesét, nagyon tetszett, de most mennem kell. Erre ő: - Neeee menjél el! - Muszáj, még dolgoznom kell. - Mit dolgozol? -Fordítok. - Neee! Maradj itt velem! Feküdjél le! [Leránt maga mellé.] - Van valami oka, hogy ennyire nem szeretnéd, hogy menjek? - Igen, azt szeretném, hogy maradjál. - Jó, akkor még egy kicsit maradok, de már nincs csevegés, próbálni kell elaludni. Csukott szemmel fekszik, szorítja a karomat, az arcát az arcomhoz fúrja. 5-10 perc múlva elenged: - Most már menjél dolgozni! Most már mehetsz. Megengedem... [itt kicsit vihogok] Ööö... Már mehetsz, már alszom. Szia! Jó éjszakát! Csőváz! [Apja testvérei sok humoros dologra megtanítják... :)] Kipróbáltuk még a bébiőrt, aztán megbeszéltük fél percben, miket játszunk holnap, és utána egyszer sem hívott be a szobájába, hamar elaludt. Érdekes volt.