Míg én leszerveztem anyuékkal a holnapi ebédet délre, Tomi leszervezte a kocsinézést 10-re. Jó, mi? Most nagyon odavagyok az örömtől. Este 3/4 11-kor lefeküdtem aludni, majd két órát szenvedtem. Sehogy és sehol nem volt jó. Már lefeküdtem a földre, már befeküdtem a kagylófotelbe, már erősen gondolkoztam a kád birtokba vételén, és semmi nem volt jó. Azzal kínoztam magam, hogy mennyire nem fogom október közepén leadni a szakdogákat. Ennek mondjuk annyi pozitív hatása máris volt, hogy ma haladtam az amerikanisztikással. Na nem sokat, de még nem adtam fel azt a tervet, hogy ma éjfélig még letudok két és fél művet. És akkor még mindig van vagy hat. Ebből hármat még nem jegyzeteltem ki. Nem tudom, nem merek határidőt szabni magamnak, mert egész nyáron egyszer sem jött be, de ha jövő hét végéig nem lesz készen fullra az amerikanisztikás, akkor kész, vége, eláshatom magam. És ha sikerül, egy hónapom van a németre források elolvasásával együtt. Hát, nem állok jól. A youtube-on megtaláltam a