Nehru park
Ide sétáltunk el Lizával. Mindez régen, 70-130 éve még így nézett ki: (Elevátornak hívták, a képeket innen vettem: http://varoskepp.blog.hu/2009/02/02/gabonavaros_a_dunaparton_i_resz_az_elevator ) Odafelé az út kb. negyed óra volt. Kiültünk a napra, Liza lelegelte a közelben található összes füvet (na jó, nem, túlzok), kicsit üldögélt, aztán megitta a magunkkal hurcolt vízadagja felét, végül nézelődött egy keveset. Összesen háromnegyed órát ültünk a focipálya mellett egy padon, annak a játszótérnek a tőszomszédságában, aminek a hintája mintegy tizennyolc-húsz évvel ezelőtt kitépte két fogamat, amikor Tatával éppen ott időztünk. A játszóteret azóta lekerítették, nagyjából EU-konformmá tették, és ki is bővítették. Az én időmben csak a hinta volt ott, talán még egy homokozó, most meg van többféle mászóka is. Hazafelé már fél óra volt az az út, ami odafelé negyed óra, és hazafelé már nem azt mondták az emberek, amikor elhaladtak mellettünk, hogy milyen aranyos, hanem azt, hogy szeeegéé