LizaGazdija

Immáron nyolc hónapja kezdődött a lakásfelújítás. Az utcáról már gyönyörű a lakás, igaz, sokat nem látni belőle, mivel a másodikon van. De spotlámpák vannak a plafonon, csodaszépek az ablakok, szépséges a tapéta avagy a festés. Múlt héten ráadásul megérkezett egy vagon növény, el is morzsoltam egy könnycseppet, hogy végre végére értek a munkálatoknak, hiszen már a növényeiket is ideköltöztették. De nem. Azóta is szinte minden nap van némi fúrás-faragás meg kalapálás, például ma kb. négy órán át. Tegnap este ráadásul (3/4 12 körül, btw) nyitva volt az ajtó-ablak, ott voltak a munkások (ezt azóta sem értem, valaki magyarázza el), és azt láttam, hogy a gangra néző helyiségek még mindig úgy néznek ki, mint ahol robbantottak. Szeretném tudni, a srác, akié a lakás, együtt van-e még a lánnyal, akivel elkezdték a felújítást, vagy a lány azóta már idegösszeomlást kapott, és elmenekült messzire. Biztos vagyok benne, hogy ezt nem lehet ép ésszel kibírni. Az se könnyű helyzet, hogy fölöttük lako...

Egy ébredés. Mégis olyan vagyok, mint akit agyonvertek. (A 8 óra alvásra amúgy csak most jöttem rá, eddig azt hittem, megint volt vagy 4-5, pont a fáradtság miatt.) De ha beállok 8 órára, nem fogok orvoshoz menni, mert a 8 óra normális, csak tőlem fura. (Fénykoromban 12 órát is simán aludtam. Ja, ez nem a csecsemőkor, ez még 18-20 éves koromban is így volt. Azóta nem volt alkalom kipróbálni, megy-e még. Most meg már nem megy, úgy látszik.) Tegnap itt voltak anyuék, és történtek változások a lakásban, pedig úgy volt, hogy ebédelni jönnek, aztán mégis dolgoztak. Az asztal átkerült a most már kiürült sarokba. (A vasalódeszka kuka, a szárító máshová költözik, a táblám meg ott marad.) Így tánctér keletkezett a szobában, igazi kis olvasókuckóm lett, és felkerült a galériára a függöny. Elsőre azt hittem, emiatt aludtam 8 órát, mert most sötét volt, de szerdán is sötét volt, amikor itt aludt Andi, mert akkor leengedtem a redőnyöket, akkor mégis 4 óra volt az adagom 4 óra fetrengé...

Az van, hogy elérhető közelségbe került a galériára költözés napja, és ezt az elmúlt percekben fel is fogtam. Amikor ma hazaértem, először megtorpantam, nem értettem, mi az a dübörgés a szobában, amikor ajtó-ablak zárva. Aztán megláttam apu cipőjét, és rájöttem, hogy szegény még nem ment haza. Azt mondjuk nem tudom, mikor jött, de én hét után. Bejöttem, és azt láttam, hogy ül a galérián, és teszi le a parkettát, amit vettünk rá még valamikor négy éve, ha nem négy és fél. Leparkettázta az egész galériát. Meg megoldotta a galéria áramellátását, felszerelt egy kislámpát, lecserélte az egyik mennyezeti lámpámat, és befejezte a galéria korlátját. Egészen nyolcig itt volt, és nagyon-nagyon sok mindent csinált. Nem tudom, én rá tudnám-e magam venni egy egész napi munka után, hogy még elmenjek a lányomhoz barkácsolni, de nagyon hálás vagyok neki, hogy neki sikerül. Miután elment, fel is cígöltem a matracot. Teljesen lapos volt, mint egy polifoam, mondta apu, hogy majd pár óra alatt kirúgja m...

Anyuék a vasárnapot is arra áldozták, hogy szépüljön a lakás. Fél 11 körül jöttek, 5-ig itt voltak, és közben apu meg sem állt. Megcsinálta a galéria korlátjának nagy részét. Mi anyuval főleg a sulis teendőinket intéztük, mert a deszkák levágásában és felfúrásában elég keveset tudtunk segíteni apunak. Nap végére, némi takarítás után így néz most ki a lakás: A virágok elköltöztek, és előkerült egy csomó szívemnek kedves tárgy, pl. a polc tetején látható tunéz teve és a tévén üldögélő, Good Luck feliratú patkót tartó mackó. A társasok is elköltöztek, az asztalom fölé épült polc legtetején laknak. Azt még nem tudom biztosan, arra az üres polcra mi kerül, de hamarosan kitalálom. Jó eséllyel ritkán használt szakkönyvek garmadája. És felkerült a függöny, ami még pár éve szakadt le, csak annyira nem jó helyen volt az asztalom, hogy nem lehetett a karnishoz férni, hogy visszarakjuk.  A galéria egyik oldalán megvan a korlát, a másikon is majdnem teljesen. Az oszlop...