LizaGazdija

Írt valaki egy posztot a Molyon, hogy retteg a kocsiban, ha idegen vezet, most mégis muszáj lesz telekocsival utaznia, és írjanak a közösség tagjai ezirányú tapasztalatokat. Már majdnem hozzá is szóltam, aztán inkább nem, mert minek súlyosbítanám a rettegését. A magam részéről remélem, sosem alakul úgy többet, hogy telekocsival kelljen utaznom, nagyon komolyan megfogadtam, hogy nem fordul elő többet, mert az eddigi számtalan alkalomból egyszer sikerült normális sofőrt kifogni. Számomra a normális az, aki úgy vezet, mint pl. apu vagy Tomi: vezetés közben a vezetéssel foglalkozik, és semmi mással. Vaamiért ők vannak kevesebben. Van rémességi top 3-as listám, azon belül nehéz lenne sorrendet felállítanom. - A pasi, aki Münchenből hazafelé 130-nál fogta a mobilját, és nekiállt képeket keresni rajta arról, milyen szuperül is állt neki a tradicionális bőrgatya az Oktoberfesten. Több ponton sem értettem: 1. Kit érdekel ez?, 2. Miért nem ér rá a legközelebbi pihenőig a csodás fotó, amikor rá...

Mivel későn derült ki, hogy egyedül megyek haza pénteken, már nem volt vonatjegy, buszjegy is csak csillagászati áron, szóval maradt a telekocsi. Hazafelé az eddigi legjobb utamon vettem részt, egyáltalán nem féltem az út semelyik pontján - részben talán azért sem, mert egy 3 soros kisbusz leghátsó sorában, a sofőr oldalán ültem, így nem láttam, mi történik a volánnál és előttünk. Visszafelé ellenben az egyik legrosszabb élményemet sikerült begyűjteni. Ketten jöttünk egy nagyon kedves nővel, akivel azt is meg tudtuk állapítani, hogy a világ nagyon kicsi (a fia ugyanabba a gimibe jár, ahová én is jártam, és 90%-ban ugyanazok a tanárai is), de számomra vérfagyasztó volt, hogy többször elővette a telefonját, felhívott embereket, hívásokat fogadott, sőt SMS-t olvasott és írt is. Az autópályán, 130-nál. Konkrétan szorított a mellkasom, annyira féltem. Nálam a félelem azzal is jár, hogy mélyen kussolok, talán részben azért, mert attól is tartok, hogy ha megszólalok, még jobban elvonom a figy...